"Vulgáris. Megrázó… és észvesztően nevetséges. Briliáns. Félelmet nem ismerő. Lázító. Forradalmi. Tökéletes. Durva. Felforgató. Ördögi. Vad." - Ezeket írta a kritika a 2006-os Borat című filmről. Sacha Baron Cohen angol komikus alaposan felforgatta akkor a filmvilágot filmjével. Mindez új "alkotására" egyáltalán nem mondható el.

"Borat a barátunk volt. Brüno soha nem lesz az, fárasztó és unalmas a filmje" - írja a Hollywood Reporter. S egyet kell értenünk vele. A Brüno ugyanis inkább a celluloid-szemét kategóriába sorolható.

Sacha Baron Cohen, aki különös előszeretettel botránkoztatja meg Amerikát, elsősorban a televízióban lett ismert. Borat, Ali G és Brüno volt a három legismertebb karaktere, akik áldokumentarista módszerekkel próbáltak maró szatírát adni a társadalomról és az előítéletekről, kíméletlenül kigúnyolva mindent és mindenkit. Bár a többi karakter is meglehetősen megosztotta a közönséget, így a suttyó rapper és a kazahsztáni riporter is, Brüno talán még inkább. És ez nem véletlen.

Cohen ezúttal is meglehetősen provokatív figurával állt elő. Brüno, az osztrák meleg divattudósító, a Funkyzeit nevű műsor megbukott vezetője, aki Amerikában akar új életet kezdeni. Hitler után a második legnépszerűbb osztrák akar lenni Brüno-ként. Azzal, hogy nem csinál semmi értékeset és értelmeset. Mondhatni Paris Hilton, meleg változatban. Brüno azonban sajnos akkora mértékben, elviselhetetlenül "meleg", hogy az minden jó érzésű - meleg - ember ingerküszöbét is jócskán átlépi. "Ínycsiklandó utazások Amerikán keresztül azzal a céllal, hogy heteroszexuális férfiakat láthatóan kényelmetlen helyzetbe hozzon egy átlátszó pólós meleg külföldi." Ez volt a film eredeti munkacíme, melyre a forgalmazó látatlanban adott negyvenkét milliót. Nem kellett volna. Ekkora nézhetetlen szemetet régen látott ugyanis a világ. S nem csak a homofób férfiakban keltett megdöbbenést…

Sajnos már az első percekben megleshetjük Brüno bizarr szexuális játékait a pigmeus Diesellel. A jelentek egyszerűen szólva borzalmasak, primitívek és undorítóak, a vécékefés szexszel az élen. És a helyzet csak fokozódik… Ott van például a szellemidézős, orális aktussal terhelt jelenet. Valósággal nézhetetlen az a kis összeállítás, amit Cohen egy kontrollcsoportnak vetít le készülő műsoráról. Unalmas, elviselhetetlen és undorító. Nem elég, hogy végig kell nézni szerencsétlen nézőknek a nagy semmit, utána még Brüno himbálózó pénisze is premierplánban virít, és forog körbe-körbe, perceken át. Ezek után Brüno tökéletesen megérdemli, hogy Mel Gibson elküldi őt a jó francba (ez egyébként a jelenet egyetlen nézhető része!).

És a film teli van borzalmas ruha-kollekciókkal, melyek valóságos divatmerényletekként is felfoghatók. Ilyen a rózsaszín, műfallosszal "díszített" kezes-lábas, a mosásban össze ment top alól kikandikáló szőrös has, vagy az öltönynadrág alól felsejlő vörös tanga. Ám Brüno szerint a hagyományos londoni őrségváltás résztvevői is jóval szexibbek kis, fekete, testhez simuló rövidnadrágban. És a katonák is Dolce & Gabbana övet kell, hogy hordjanak, hisz az a trendi.

Brünóval az is baj, hogy míg mondjuk Borat - bunkósága ellenére - szerethető volt, addig Brüno nem az. Hanem a rossz "buzi" példája, aki ráadásul még nárcisztikus, érzéketlen és gonosz is. Nem véletlen, hogy a meleg közösség nagy része kiakadt a filmen. Mert tovább erősíti a melegekkel szembeni előítéleteket. Akik eddig nem kedvelték a melegeket, ezek után még jobban fogják gyűlölni őket. Az sem túlságosan megnyerő, hogy Cohen a nőket még a melegeknél is ellenszenvesebbnek mutatja be. A filmben Brünot egyszer sem azért diszkriminálják, mert meleg, hanem mert egy elviselhetetlen, perverz figura. S a gyermekvállalással kapcsolatban is csak növeli az előítéleteket. A filmben Brüno IPod-ért cserébe "vásárol" magának egy afrikai gyereket, s egy talkshow-ban nyilatkozik a dologról, bemutatva a közönségnek a kicsit is. A film legigazságosabb jelenete az, amikor a gyámügy elveszi tőle a gyereket. S ezzel a megoldással teljesen egyet is lehet érteni.

A legszomorúbb azonban az, hogy ebben a humorosnak szánt filmben pont a humor az, amit csak nagyítóval lehet helyenként megtalálni. Mert ezen a filmen csak kínból lehet nevetni. Az a kérdés, hogy a film bizonyos jeleneteihez arcukat adó hírességek, így Paula Abdul, Slash Bono, vagy Elton John miért voltak hajlandóak szerepelni a filmben? Amikor számos celeb később meggondolva magát, kivetette magát a filmből. Korábban azt gondolhattuk volna, hogy ők csak korlátoltak. De nem: egyszerűen ciki volt számukra ebben a szemétben szerepelni.

Azért meg kell hagyni, lehet találni a filmben néhány élvezhető jelenetet is. Ilyen például az a válogatás, amikor Brüno beszélget a gyerekeikből mindenáron sztárt faragni akaró, castingról castingra járó szülőkkel, akik arra is hajlandóak, hogy csemetéjük darazsak között, vagy éppen keresztre feszítve pózoljanak. Hasonlóképpen megkapják a magukét a kötelezően jótékonysági ügyek mellé álló sztárok is, s így megtudhatjuk, melyik jótékonykodás az igazán menő manapság. Vagy például a statisztás jelenet is élvezhető még, ahol Brüno az állandó zavaró jelenet egy bírósági tárgyalás felvételén, feltűnési viszketegségben szenvedő esküdtként.

A Brüno sok helyen kiverte a biztosítékot. A legtöbb helyen rendkívül magas korhatárba sorolták, így Amerikában vagy nálunk is. Ukrajnában még be is tiltották a filmet, s az ennek ellenére megtartott, nem hivatalos kijevi vetítést füstbombával zavarták meg.

Az osztrák kulturális miniszter pedig a film bojkottjára szólított fel. Szerinte a film teljesen fals képet mutat Ausztriáról, így mindenkinek tiltakoznia kellene ellene, s azt is felháborítónak tartotta, hogy Cohen a filmjében Hitlert emlegeti. A filmet Ausztria leendő londoni nagykövete is nevetségesnek és illetlennek minősítette. S a bár a film Amerikában jól kezdett, néhány hét alatt behozta gyártási költségét, ám hamar 37 százalékot zuhant is. A Brüno pedig nálunk hatalmasat bukott: bemutatásának hetében csak a negyedik helyen végzett a budapesti adatok szerint. olyan filmek után, mint a Jégkorszak 3, a Másnaposak és az Excsajok szelleme. A magyar mozinézők úgy menekülnek a film elől, mint Brüno szerencsétlen interjúalanyai a nyomuló "senki" elől.

De az is lehet, hogy Cohen csak arra utazik, hogy a botránnyal feltűnést keltsen. Nincs már mondanivalója az emberek számára és formanyelve is kifáradt, így abból él meg, hogy lesz annyi, a "valóságshow-k" agymosásán edződött közönsége, mely megnézi a filmet. Ezen kívül, a filmét promotálva, körbejárja a világot és a televíziós stúdiókat Brüno-ként; selypít, riszálja magát és provokál, úgy, mint a filmjében tette. Mint például az MTV Movie Awards-on, ahol angyal jelmezben, fedetlen fenékkel lebegett a levegőben, majd jól megrendezetten "leesett" az egyébként meglehetősen homofób Eminemre, úgy helyezkedve, hogy a rapper feje lehetőleg a két lába közé kerüljön. Eminem pedig dühödten kiviharzott a díjátadóról.<!-- szervezet ends --> <!-- bodycenter ends --> <!-- bodyright starts -->

Maga a film egyáltalán nem érte meg a rá kidobott pénzt. A sebtiben végzett kis közvélemény-kutatás alapján a közönség nagy része úgy távozott a nézőtérről, hogy erre nem volt értelme pénzt kiadni. S erről nem csak a jelen lévő heterók, hanem a melegek is így vélekedtek, nyomdafestéket nem tűrő hangon minősítve a filmet. És mindemellett kibírhatatlanul hosszú volt. Még, ha csak fél órán keresztül kellett volna nézni, az talán elviselhető lett volna. De az már eléggé durva, hogy a 83 perc alatt körül-belül ötször volt olyan késztetés az emberben, hogy inkább kimegy, és visszaváltja a jegyet. Régóta ártottak ekkorát a meleg közösségnek, mint Sacha Baron Cohen most a Brünóval. Remélhetőleg utoljára…

Hanzli Péter