Bár kicsit későn. Az előzenekar rövid bemelegítése után fél kilenckor vidáman vártunk az Ezüst Álló szektorból a Nagyasszony első magyarországi fellépését. Egy darabig úgy tűnt, hiába. A színpadon fel- és lekapcsolódtak a fények, újabb zenei blokkok indultak el, mi pedig egyre idegesebbek lettünk. Furcsa hírek kaptak szárnyra arról, hogy a hónapokig tartó vitának, miszerint hol tartsák meg a koncertet (hogy annak se a fű, se a lovak ne lássák a kárát), mégsem sikerült pontot tenni a végére. Eljött a kilenc, a fél tíz, és lassan már a tíz óra is múlni kezdett mindenféle előrelépés nélkül. A rajongókat egyre inkább a lelkesedés helyett a csalódottság fűtötte, "bemutató" kezek lendültek a magasba, és a füttykoncert sem a jó hangulatról árulkodott.

látott…

Aztán nem sokkal tíz után végre kegyes lett hozzánk a zene istenasszonya, és elővezette a várva-várt fő attrakciót. Madonna szép, fiatal és élettel teli volt, mint mindig, és egy pillanat alatt fordította maga felé a várakozásban elpártolt és elfáradt közönséget.

Sajnos a koncertturnét az új, kevésbé ismert és közepesen sikeres albuma bemutatójának tekintette, ezért nagyon sok számomra ismeretlen számot sikerült prezentálnia. De természetesen nem maradtak ki a nagy "klasszikusok" sem, mint a Human Nature, a Vogue, Die Another Day, Like a prayer és a musical szívemnek nagy kedvenc a You must love me az Evitából.

Madonna nem feledkezett el a régi barátokról sem, így egy rövid megemlékezést kaptunk a pop nemrég elhunyt királyáról, Michael Jacksonról is.

A kivetítőn szépen lehetett követni az eseményeket, valamint néha egy-egy plusz videófal is megjelent a catwalk elején, ahol például meglepetésre Britney Spears vonaglotta végig az egyik videót egy liftben, csak a végén felfedve az arcát, amikor is Madonna deklarálta, hogy ő márpedig Britney's bitch!

Halottunk még egy átdolgozott Eurythmics (Here comes the rain again) számot is, és az új fajta hangszerelés a saját számait sem kímélte.

A két órás koncert négy blokkra tagolódott, amit mind ruhában, mind stílusban szépen összefogtak. A Nagyasszony végig táncolt, gitározott és énekelt, egy percre sem lépve ki a tökéletes kompozícióból. Viszont megénekeltette a közönséget, és az utolsó fél óráig egész jó hangulatot csinált.

győzött?!

Sajnos a spanyol blokk környékén a kellemes latinos-cigányzene mellett már az eső pötyögésének üteme is a zenébe dallamába keveredett. Ekkor már hiába próbálta tapsolásra, és ugrásra (Jump) bíztatni a közönséget Madonna. Mindenki fejében megfordult, aki órák óta állt már a koncertre várva, hogyha nincs az a hatalmas késés, akkor simán hazajutunk az eső előtt…

Így szinte természetes volt, hogy egy árva ráadás nélkül hagyta el a színpadot a főszereplő, és a tömeg sűrű sorokban próbált kijutni a felülről szakadatlanul ömlő égi áldás közepett a tett helyszínéről.

Összességében én, mint mezei rajongó, aki sosem látta még a Nagyasszonyt élőben, ez alatt a koncert alatt nagyon jól szórakozott. Csak az a sok várakozás és eső ne lett volna! Mindegy, legközelebb Eros Ramazotti turné, határozottan zárt helyen!

Deadflowers