Idén tizenhetedik alkalommal rendezték meg Budapesten a Sziget Fesztivált. Idén is volt természetesen Magic Mirror, valamint ezúttal több melegszervezet is képviseltette magát Közép-Európa legnagyibb nyári fesztiváljának civil falujában, S olyan nagyágyúk léptek fel, mint a Prodidy, a Placebo, a Faith no More és Lily Allen.

A Sziget 2009-ben – a bevételi adatok alapján legalábbis – 390 ezer látogatójával és 150 milliós profitjával megdöntött minden eddigi rekordot. Pedig az elején úgy nézett még ki, hogy részben a válsággal összefüggésben, nem lesznek túl rózsásak az adatok. Az ún. mínusz egyedik napon a Tankcsapda bevonzotta az embereket, ám a nulladik napon, melyet idén Zene a rasszizmus ellen névre kereszteltek, s a Brit Nagykövetség támogatásával zajlott, csak lézengtek az emberek. Aztán persze később jöttek az emberek – nem is kevesen – „szigetelni”.

Meleg szempontból újdonságnak számított, hogy a Civil Szigeten több meleg szervezettel is találkozhattak a Szigetlakók. Közös sátra volt a Háttér Társaság a Melegekért és a fesztivált szervező Szivárvány Misszió Alapítvány nevű melegszervezeteknek. Az – eleinte legalábbis – meglehetősen gyér számú érdeklődő megismerkedhetett a szervezetek tevékenységével, az idei Fesztivál filmprogramjával, valamint totót lehetett kitölteni meleg és HIV/AIDS témában. A Fesztivál utolsó napjaira azonban megszaporodtak a látogatók, így több mint kétszázan kitöltötték a teszteket.

Idén először képviseltette magát a PFLAG-PARA Egyesület, melynek sátrában, a nagy szivárványszínű zászló alatt minden nap beszélgetésre várták az érdeklődőket. Megismerhették az egyesületet, több új belépő is volt, többek között egy francia leszbikus zenekar tagjai, de lehetett találkozni más, nem meleg civil szervezetek képviselőivel is. Igaz, itt sem volt túl sok érdeklődő. Ez talán annak is volt köszönhető, hogy sokkal több külföldi volt, mint magyar.

A PFLAG sátrában el tudtunk beszélgetni az egyesület vezetőivel is. Farkas Ibolya elnök külön kiemelte a Rasszizmus-elleni napot, mely szerinte jól sikerült. Elmondása szerint nagyon jók voltak a fellépők, s még a sokak által kritizált Nagy Feró is kimondta, hogy „nem kell a rasszizmus, nem kell a gyűlölet”. Standjuknál meleg információs kiadványokat, Na végre! programfüzetet, vagy éppen az Egyenlő Bánásmód Hatóság kiadványát is meg lehetett találni. Beszélgetéseiket élőben közvetítette a Para Rádió, melynek meglehetősen magas hallgatottsága volt.

A korábbi évekhez hasonlóan a Civil Sziget egyik érdekessége az Élő Könyvtár volt. Az érdeklődők „kikölcsönözhettek” olyan személyeket, akik általában valamilyen kisebbséghez tartoznak. Roma, vegetáriánus, HIV-pozitív, mozgássérült „könyvek” mellett a kisebbségi csoportok tagjai iránt kíváncsi Szigetlakók két leszbikus és három meleg „könyv” közül is válogathattak – volna! Mert bizony itt sem volt nagy érdeklődés. A korábbi évekkel ellentétben az első napokban szinte senki nem „kölcsönzött”, csak a Sziget közepére ugrott meg egy-egy könyv „olvasottsága” napi négy-öt főre.

A Szigeten számos közismert személlyel is össze lehetett futni. Soma Mamagésával (Spitzer Györgyi) többek között arról beszélgettünk, hogy az elsők között írta alá az idei Meleg Méltóság Menetet támogató nyilatkozatot. Elárulta, hogy ez benne meglehetősen ambivalens érzéseket keltett. A melegséget ugyanis magánügynek tartja, de sajnos olyan országban élünk, ahol muszáj beszélni erről. Nem igazán szimpatizál a melegfelvonulással, ugyanis egyesek azt „l’art pour l’art expresszionista provokációra használják fel”, és nem biztos, hogy ez a megfelelő út az elfogadtatáshoz, de megérti, hogy „az emberek szeretik megélni a valahová tartozást”. Ennek ellenére azért írta alá a nyilatkozatot, mert „valóban jó lenne, ha eljutna a társadalom arra a szintre, hogy ez tényleg ne legyen téma”. „Hogy mindenkinek csak az számítson, hogy ki milyen ember, jó vagy rossz? És nem az, hogy kivel sétál kézen fogva az utcán vagy kivel bújik ágyba?”

Az első nap estéjén a Nagyszínpadon a – sok meleg által is várt – Lily Allen lépett színpadra, akinek Fuck You (Very Very Much) című száma kifejezetten a homofóbia ellen íródott. A nagy durral beharangozott brit sztár azonban hatalmas csalódást okozott. A hangulat lassan sem akart beizzani. Lily Allen alig mozgott a színpadon – bár ebben az is közre játszhatott, hogy tűsarkú cipőjében csak topogni tudott – s valahogy a hangja sem volt az igazi. A végén azért elénekelte a várva várt számot is, melyet együtt énekelt számos lelkes meleg és heteró hallgató.

Éjszaka – többek között – a Magic Mirror sátorban lehetett folytatni a bulizást. Ám  maga a sátor sokaknak nagy csalódást okozott. A korábbi években megszokott faberendezés és tükrök helyett egy cirkuszi sátor fogadta az érdeklődőket, közepén egy kifutóval. Ami cirkuszi produkciókra kiválóan alkalmas, de talán bulizásra kevésbé. A sátorban például nem lehetett leülni normális ülőalkalmatosságra, a vendégek kényelmetlen IKEA-székeken gubbasztották végig a programokat.

A sátorban minden nap délután előbb egy-egy filmet vetítettek le, melyek többségét az idei Berlináléról válogatták össze. Ezt követte a Pálfi Balázs által vezetett beszélgetés, melyet idén először a Para Rádió is közvetített. Megismerkedhettünk a melegmangával, lehetett beszélgetni a bejegyzett élettársi kapcsolatról, a család és melegség viszonyáról, vagy éppen a Meleg Méltóság Menetről.

Éjjel tizenegytől – a szokásokhoz híven – showműsor várta az érdeklődőket. A műsort az állandó konferanszié, a lengyel származású Diva Tomasz német transzvesztita vezette, aki saját hangján énekelt. Viszont magyar felépő nem volt a Szigeten, melyet sokan fájlaltak. A show legjobban sikerült produkciói az akrobata mutatványok voltak. Dorice kötélmászó gyakorlatai, Robert Choinka félmeztelenül, gumikeréken való egyensúlyozása és Marco Nouir szalagszáma tényleg lélegzetelállító volt. A burleszk királynőjeként beharangozott Moira Finucane azonban enyhén szólva is megosztotta a közönséget. Piros lufijaival a hajában, s azokat saját magán kipukkasztva még mosolyt csalt az ember arcára, de tejes műsorszáma inkább csak megrökönyödést váltott ki.

A műsor újdonsága a D. C. Cowboys nevű amerikai tánccsoport vendégszereplése volt. A cowboy-szerelésbe öltözött, macsónak látszani kívánó táncosoknak voltak hiányosságaik, néha nem tudnak együtt mozogni, de emellett szórakoztató és mindenképpen látványos produkciót nyújtottak. A közönség nagy tapssal honorálta az előadást, főleg a sátorban lévő heteró lányok tomboltak hangosan (a velük készült interjú ITT olvasható).

Az éjszakát a Magic Mirror sátorban party zárta, mely azonban nem hagyott kellően mély nyomot az emberben. Maga a sátor sem volt alkalmas a célra. A fapadozaton ugyanis táncolni sem lehetett igazán. A DJ-k elsősorban a retró szerelmeseinek kedveskedtek. Az éjszaka minden este George Michael: Freedome című számával kezdődött, de volt ott jól bevált Madonna-, ABBA-, vagy éppen Cher-sláger is. Aki pedig másfajta zenére vágyott, mehetett máshová bulizni. Például a Pécs 2010 Kulturális Főváros közeli pavilonjába.

Mindezek mellett a Sziget rendesen teljesített. Sikerült néhány nagyágyúnak számító előadót elhívni (Prodigy, Placebo, Faith No More), s a rockszínpadon is fellépett a náci és a meleg szubkultúrát érdekesen vegyítő norvég kabaré-hardrock zenekar, a Turbonegro. Idén kivételesen nem volt áramszünet a Nagyszínpadon, és a WC-k tisztaságát is el lehetett viselni. Sajnos a változatlan külföldi érdeklődés mellett megcsappanni látszik a magyar Szigetlátogatók száma, s ebben biztosan közrejátszik a magas jegyár is. Jövőre pedig ismét lesz Sziget – várhatóan nem rosszabb, mint az idei.

Hanzli Péter