A nagy angol színész, Sir Ian McKellenn életműdíjat kapott a San Sebastian-i filmfesztiválon. Ebből az alkalomból beszélt saját melegségéről is, s a beszédben utalt a melegség és a melegek megjelenésére a filmművészetben. A nyíltan homoszexuális, népszerű brit színpadi- és filmszínész, Ian McKellen szeptember 23-án, szerdán vette át a „Donostia” névre keresztelt életműdíjat, melyet eddigi filmes karrierjéért vehetett át.

Köszönőbeszédében igyekezett megjegyezni: „Az én hozzájárulásom a világ filmművészetéhez nagyon szerény, csak megpróbáltam a saját színészi teljesítményemet javítani.” A színész saját melegségéről is nyilatkozott, újságírói kérdésre válaszolva: „Amikor fiatal voltam, azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen ember a világon, aki azonos neműekhez vonzódik” – mondta. Ezzel indokolta azt, hogy fontos a homoszexualitásról beszélni; hogy a melegség látható dolog legyen a fiatalok számára is.

Sir Ian McKellen azt is kijelentette, hogy a homoszexualitás filmen való megjelenése sokat változott évtizedek alatt. „A hollywoodi film fokozatosan nyitotta meg az utat az előtt, hogy bemutassa a homoszexuálisokat, de még sok a tennivaló a világon.” Így továbbra is beszélni kell a témáról. „Sok országban ma is a homoszexualitást elutasítják, néha akár halálhoz is vezethet, ha melegként él.” „Szeretnék látni egy olyan világot, ahol mindenki fel tud állni és nyíltan beszélni saját nemiségéről.”

A népszerű színész 1939-ben született Burnley-ben. Gyermekkorában kezdett színészkedni, és hamarbefutott színpadi színész lett. 961-ben debütált színpadon és 1964-ben a West End-en. Később játszott a Broadway-n, valamint Londonban levő Nemzeti Színháznál. 2007 óta Royal Shakespeare Company színésze.

Rendkívül sokoldalú filmszínész: a Shakespeare-feldolgozásoktól kezdve a lélektani drámákon keresztül a sci-fi-ig mindenféle filmben láthatta már a közönség. Filmes karrierje 1969-ben kezdődött, első szerepe a A Touch of Love-ban volt. Azóta több kasszasikerben vállalt szerepekkel vált széles körben elismertté. 1993-ban a Six Degrees of Separation-ban tűnt fel, 1995-ben a III. Richárdban játszott, mely egyik legnagyobb szakmai sikerének számít. Ismertebb filmjei még: Nagy Alfréd (1969); Az utolsó akcióhős (1993); Változások kora (1995); Gods and Monsters (1998); Az eminens (1998); A Gyűrűk Ura: A két torony (2002); A Gyűrűk Ura: A király visszatér (2003); A Da Vinci-kód (2006); valamint az X-Men sorozat részei.

Nem el az első filmes díja: a San Sebastian-i fesztiválon is díjazták már 1998-ban, a Gods and Monters főszerepéért. Kapott Európai Filmdíjat a III. Richárdért. Négyszer jelölték Emmy- és BAFTA-díjra, és Goldon Globe-ra is háromszor, melyet egyszer tudott díjra váltani (Raszputyin, 1996). Oscar-díjat még nem kapott, de kétszer már jelölték (Gods and Monsters (1998) és A Gyíűrűk Ura – A Gyűrű szövetsége (2001)). 2006-ban pedig a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-életműdíjat kapott.

Ian McKellen főleg 1988-as coming out-ja óta a melegmozgalom fontos alakja. Tagja a legjelentősebb angol melegszervezetnek, a Stonewall-nak, s rendszeresen részt vesz a hazai és külföldi Gay Pride-okon is. A sajtó előtt is felvállalja melegségét, és nem titkolja partnerét sem. 1964 és 1972 között Brian Taylor volt az élettársa, 1978 és 1988 között pedig Sean Mathias színházi rendező, író, színész és filmrendező. Ő rendezte 1997-ben például a Bent című filmben McKellent.

2007. január 5-én McKellen The Albert Kennedy Trustnak a védnöke lett, ez a szervezet a homoszexuálisoknak ad támogatást. McKellen azóta is a meleg mozgalom fontos alakja. Többek között a magyar Melegség és megismerés nevű programhoz hasonlóan brit iskolákban tart előadást arról, hogy a homoszexualitás nem ciki, és tolerálni kell a másságot. A meleg színész a homofóbia ellen küzd, és ebben már van némi gyakorlata, hiszen túl van már pár órán, amit ebben a témában tartott a gyerekeknek. Járt koedukált iskolába is és ott azt tapasztalta: egyáltalán nem diszkriminálták. „Felkértek, hogy kamaszoknak beszéljek erről a dologról, és ezekre az előadásokra a szülőket is meghívják”. Az előadás vázát az képzi, hogy a színész mindenkivel megérteti, hogy mindannyian egy kisebbségi csoporthoz tartozunk. McKellen azt is említette, hogy lovaggá ütött már pár gyereket, akik ezt megérdemelték. Szerinte a kiskamaszok még a leginkább nyitottak, és nem annyira előítéletesek, mint a fiatal felnőttek.

Hanzli Péter