Szantorini (vagy Thíra) egy kör alakú vulkánikus szigetcsoport része az Égei-tengeren, Athéntól körülbelül 200 km-re délkeletre.

A sziget egy hatalmas vulkanikus robbanás maradványa. 3600 évvel ezelőtt a természeti jelenség megsemmisítette a korabeli településeket, az eredetileg egyetlen szigeten, kialakítva a mai szigetcsoportot, és Szantorini mai alakját. A robbanás következménye nem kímélte a nem messze lévő korabeli krétai Mínoszi civilizációt sem.

Hogy miért érdemes a nyári szabadságot Szantorinin tölteni? Azt gondolná az ember, hogy a sziget nem egy meleg paradicsom. Pedig az, csak egy kicsit másként, mint a többi meleg üdülőhely.

A vulkánra épült görög kisvárosok sikátor-labirintusaival, tradicionális fehér házaik kék ajtó- és ablakdeszkáival, a bazárok gyönyörű selyemfiúinak „Where are you from?” kérdéseivel, Fira és Oia tenger felőli széleiről az ember szeme elé táruló panorámájával, Fira régi kikötőjéből a városba meredek lépcsőkön felfelé induló szamárhordárjainak múltat idéző bűbájával veszi le az embert a lábáról. A közted, és a tenger között alábukó nap igazi és felejthetetlen romantikus élményt kínál.

De mi a helyzet a melegekkel? És azokkal, akik másfajta kalandokra is vágynak nyaralás közben? Ez is lehetséges. Már az első nap könnyen ráakadhat az ember a meleg strandok egyikére. Mindössze csak meg kell keresni őket. Perissa egyik strandján már az első nap megtalálhattam a meleg területet, mely mindenre lehetőséget kínált. A tengerpart melletti sziklaormok oldalában sok a teraszos terület. Az egyik ilyen sziklás magaslat oldalában közvetlenül a tenger fölött egy hátrahagyott rozsdás kisfurgon kínál búvóhelyet. Teteje már részben nincs, ami még előnyös is tud lenni. A roncsban lévő pamlag és egy kis éjjeli szekrény arról árulkodik, hogy egy görög matróna munkahelye lehetett az üzemképtelen jármű.

Nos, itt egy jó partnerrel bármi megtörténhet. Főleg egy 27 éves, izmos, jóképű és szőrös, igazi göröggel…

Jakab István