Guido Westerwelle, a német külügyminiszter – eddigi, rövid gyakorlatával ellentétben – azonos nemű párjával együtt érkezett Japánba. Michael Mronz „kísérő” több hivatalos programban is részt vett, így megfordult a híres Meidzsi-szentélyben is.

Nemrégen a 48 éves külügyminiszter, amikor Szaúd-Arábiába utazott, a nagy várakozás ellenére párja nélkül repült. Legújabb ázsiai útjára azonban Michael Bronz (42) nevű élettársa is elkísérte. A helyzet érdekessége, hogy ugyanazon a napon szállt le repülőgépe Pekingben, amikor az első alaklommal rendeztek volna Mr. Gay Kína választást, ám az utolsó pillanatban betiltották azt. Hivatalosan a meleg téma azonban nem jötte el az út során: az előző úton sem, ahol csak annyit mondott Westerwelle, hogy „a világ dolgaiban vannak nézeteltérések Rijád és Berlin között”.

A mostani út hivatalos célja egyébként az afganisztáni német csapatok segítése, gazdasági kapcsolatépítés, valamint az Irán elleni szankciók tárgyában történő egyeztetések. Az út első állomása Kína volt, ahol a külügyminiszteri pár hivatalosan is találkozott Ven Csia-pao miniszterelnökkel. Japánban Okada Kacuja külügyminiszter fogadta, s mindkét helyen hivatalos, kísérői mivoltában volt jelen Mronz. Mint „Micky” később a sajtónak elárulta, „minden alkalommal nagyon jól fogadtak”. A miniszteri kísérő programjában általában nem voltak problémák, csak egyetlen esetben akadt kisebb gubanc a diplomáciai protokollban: egy múzeumlátogatáskor az ottani hivatalos kiadványba „Programok a feleségnek…” címen került be Mronz programja. A többi hivatalos dokumentumban annyi szerepelt, hogy „a külügyminiszter és Michael Mronz úr programja”.

A japán látogatás központi eseménye volt a tokiói Meidzsi-szentélyben (az ország legfontosabb sintoista központjában) tett látogatása, ahol a külügyminiszteri párt egy sintoista pap kísérte körbe (az AFP hírügynökség képén középen Guido Westerwelle, s a kép bal oldalán Michael Mronz).

A sajtóban is korrektül jött le a látogatás. Egyedül a németországi bulvársajtó írta azt, hogy „a japánokat irritálta” Mronz jelenléte, idézve a japán külügyminisztérium egyik állítólagos képviselőjét, aki azt mondta: „A homoszexualitás megtűrt jelenség a művészeti közösségben. De még mindig tabunak számít az üzleti életben és a politikában”.

Mronz ennek ellenére elmondása szerint nagyon élvezi az utat, s hozzá kell tenni, hogy az ő utazási költségének nincsen költségvetési kiadása. Ugyanis míg a külügyminiszter utazási költségeit a minisztérium, így végső soron a német állam fizeti, addig „kísérője” saját pénzén utazott el az ázsiai körútra. A jövőbeli utazásokról pedig a következőt nyilatkozta: „Nem megyek el minden útra, de ha tudom, elkísérem” Guidót. S hozzá tette még, mintegy magyarázatképpen: „Sok más dolgom is van. Guidónak van új munkája, nem nekem” (foglalkozását tekintve egyébként Mronz sportmarketing-menedzser).

Hanzli Péter