A GLAM Idol – The Casting Show nevű tehetségkutató műsorán találkoztunk és beszélgettünk az egyik versenyzővel, Gulyás Oszkárral, aki tánctudásával elkápráztatta a zsűrit és a közönséget. Vele beszélgettünk tapasztalatairól és terveiről.

Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz a GLAM Idol tehetségkutató versenyre?

Az ötlet onnan jött, hogy megláttam a Facebook-on, hogy ők hirdetik ezt a tehetségkutatót, és úgy gondoltam, hogy mivel én már több tehetségkutatón voltam, jelentkezem erre is.

Ezek szerint voltál már hasonló versenyen?

A Capellának voltam az egyik tehetségkutatóján, de az már úgy három-négy évvel ezelőtt lehetett. S engem vonz a színpad, a csillogás, a fények, a szikrázás…

Amikor a közönség láthatott téged a színpadon, szerintem rögtön szembetűnő volt, hogy egyrészt nem először táncoltál, másrészt kifejezetten komoly tánc-előtanulmányok lehetnek a hátad mögött…

Miskolcon kezdtem az egészet, még kiskoromban, show-tánc szakon, egy alapfokú iskolában, és utána feljöttem Budapestre táncművészeti középiskolába, s érettségi után jelentkeztem a főiskolára. Ha összeszámoljuk, akkor pontosan tizenhárom éve táncolok.

Milyen volt maga a verseny, az első forduló előtt például? Milyen volt a közönség, s milyenek voltak a reakciók?

Kellemes volt. Amikor megérkeztem a helyszínre, nagyon kedvesen fogadtak. Amikor el kezdtünk készülődni, akkor megismerkedtünk a többiekkel. Tök jó volt. Azt hittem, hogy mindenki nagyon feszült lesz, de nem volt nagyobb feszültség, mindenki barátságosan elbeszélgetett. Meg hát azon gondolkoztam, hogy mit fogok majd csinálni a színpadon. Aztán, amikor felléptem a színpadra, úgy éreztem, mindenki vevő arra, hogy egy táncost lát a színpadon, a transzvesztiták között, és tényleg a tánc közben lehetett érezni, hogy tetszik nekik az, amit csinálok.

Az embereknek sok elképzelése lehet arról, hogy hogyan is működik egy ilyen verseny - főleg, mióta a televízió is tele van tehetségkutatókkal. De a színpad mögött, a háttérben milyen? Hogyan készültök fel például? Gondolom, van sminkelés, öltözködés stb.

Minden este elsőként smink kell, utána pedig mindenki felöltözik. Aztán elkezdünk koncentrálni arra, hogy mit fogunk csinálni a színpadon. Ám amikor magába mélyed az ember, akkor azért észre vesz olyanokat is, hogy jaj, most nem lett tökéletes a szemem, de egyébként mindig az a legfontosabb a háttérben, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magából. Ilyenkor mindig odafigyelünk a részletekre.

És – mivel itt egy versenyről van szó – ti azért konkuráltok egymással, mint résztvevők. Mindez érződött a háttérben? A rivalizálás? Vagy jó kapcsolat alakult ki a versenytársakkal?

Érezni lehetett, de nem volt olyan nagy ez a feszültség köztünk. Mindenki tudta azt, hogy ő hol áll, és igazándiból már mindannyian ismerjük egymást, innen-onnan, ezért így nem volt annyira rivalizálás.

És nem furcsa összehasonlítani mondjuk két, egymástól teljesen különböző produkciót? Hogy valakinél kifejezetten a tánc dominál, valakitől pedig egy transzvesztita műsort látunk. Szerintem elég nehéz ezt összehasonlítani…

Ez tényleg iszonyatosan nehéz. Az elején meg is kérdeztem, hogy akkor most egybe vesznek-e minket, vagy nem, és mondták, hogy egybe fogják venni az egészet, mert nem látják értelmét annak, hogy külön szedjék a két kategóriát. Mondtam, hogy egy táncos nem versenyezhet egy transzvesztitával, de azt mondák: az előadó-művészetet fogják díjazni, függetlenül attól, hogy ki travi, és ki táncos.

Azt megkérdezhetem, hogy a mostani produkciódra mennyit készültél?

Szerencsére nem volt olyan nagy munka előtte, mert ez a koreográfiám igazából már készen volt, a repertoár része, úgyhogy igazából egy hetet gyakoroltam rá. De csak ilyen félórákat. Átnéztem, hogy a koreográfia pontosan hogy néz ki, hogy a zenére mikor mit csináljak. Nekem fontos az is, hogy tánc közben érezzek is valamit, s hogy valamit közvetítsek a közönség felé. S ilyenkor mindig többször meghallgatom a zenét, hogy mi indul el bennem.

És hogyan választasz zenét? Gondolom, egyáltalán nem elhanyagolható, hogy milyen zenére táncolsz, s arra hogyan lehet táncolni…

A zeneválasztás az mindig úgy indul, hogy több zenét meghallgatok, és amelyik a legközelebb áll hozzám, vagy az akkori hangulatomhoz melyik passzol, azt választom, és ahhoz kezdek el koreográfiát készíteni.

S mik a jövőbeli terveid?

Elsőként, hogy itt megnyerjem ezt a tehetségkutatót… S szeretnék ebben a műfajban dolgozni.

Mármint a táncban általában, vagy a meleg szórakozó helyeket lévő show-műsorokban?

Ez vegyes. Szeretnék színpadon lenni meleg szórakozóhelyeken is, és nem csak tánccal, hanem például háttértáncosként egy transzvesztita mögött, vagy lehet, hogy én magam lennék a transzvesztita. Szeretném ezt is ki kipróbálni. (S mindez sikerült is, mint ahogy az a második és harmadik fordulóban ki is derült; az interjú még az első és a második forduló között készült – a szerk.)

Vagyis szeretnél „átnézegetni” kicsit más műfajokba is?

Igen. A következő műsor alkalmából nőként fogok fellépni, mert úgy gondolom, ebben a tehetségkutatóban egy táncos nem biztos, hogy megnyerheti a show-t, ezért mind a két műfajban meg kell mutatnom a tehetségemet ahhoz, hogy jól szerepelhessek.

És akkor ez egy táncos transzvesztita produkció lenne?

Igen, mindenféleképpen. Úgy képzelem el magamat nőként, hogy az is egy igazi táncosnő. Ezért egy olyan számmal fogok előrukkolni, amelyben olyan ruhát is választottam, amiben igazán lehet táncolni.

S hogy lehet tűsarkúban táncolni? Vagy nem úgy lesz?

Most az elsőnél úgy gondoltam, hogy – mivel nagyon táncos lesz – ezért egy egybe talpú cipőt választok, de magas sarkúban is magabiztosan lehet táncolni, csak meg kell tanulni azt a használatot, hogy hogyan tudsz abban biztonságosan táncolni.

És a távolabbi tervek?

Nemsokára kezdek próbálni Gergye Krisztián társulatával. Most én a Közép-Európa Táncszínháznál vagyok, mint társulattag. De nem hosszabbítottam meg a szerződésemet, mert úgy gondoltam, hogy erre nekem most nincsen szükségem, vagy hogy elég volt egy év, és tovább szeretnék lépni, ezért más társulatoknál szeretnék elhelyezkedni, vagy legalábbis tapasztalatokat szerezni. És a nagy-nagy terv pedig külföldre kimenni. S az, hogy itt Magyarországon hírnevet, elfogadást szerezni a táncos szakmában. Bár még fiatal vagyok, és még van erre lehetőségem, de szeretnék mielőbb a szakmában úgymond nevet szerezni.

fotó: Gulyás Oszkár engedélyével

Az interjút készítette: Hanzli Péter