Ma nyitotta meg kapuit negyedik alkalommal a Göteborgi LMBT Fesztivál, ami a Stockholmban megrendezett Pride fesztiválnak a göteborgi változata. Idén nagyobb méretű, mint valaha, több mint 200 programot kínál - a legszélesebb spektrumon.

A programok a legváltozatosabbak: a zenétől kezdve a színházon át, s szemináriumokon keresztül a workshopokig tartanak. Talán idén az a legizgalmasabb fejlemény, hogy először rendezik meg a felvonulást, amely a göteborgi Operától indul és halad egészen a híres Poszeidón-szoborral díszített Götaplatsen-ig. Ez utóbbi körül-belül olyan, mint a mi Andrássy utunk. A felvonulás végen egy férfi és egy női pár össze is házasodik, amelyet egy zenés gála követ.

Göteborgban sétálva már egy hete felfigyeltem rá, hogy ahol csak zászlórúd található, ott szinte mindenhol a szivárvány zászló lengedezik rajta. Svédországban ugyanis szokás minden épület és ház elé kirakni egy zászlórudat, a nagyobb épületek elé legalább négyet. A butikok és bevásárló centrumok is kiszínesedtek, a szappankészítők szivárványszínű szappanokat raktak ki a kirakatukba, az ékszerészek azonos neműeknek készített jeggyűrűvel és meleg témájú ékszerekkel hívogatnak, míg a cukrászok a torták tetejére férfi-férfi és nő- nő marcipánpárost tűztek ki.

Igen, ahogy a felvonulásnak a reklámja is szól, „most átvesszük Göteborgot” , egy hétre legalábbis biztosan, de ezen itt nem akad ki senki, mindenki békében sétálgat az utcán. A heteroszexuálisok nem néznek ránk furcsán vagy undorral, sőt szeretetet és elfogadást lehet most érezni a városban, nincsenek kordonok és szélsőséges tüntetők. A városnak a fesztivál nem kiadás hanem bevétel. Öröm látni, ahogy a heteró párok a meleg fesztivál információs standjainál programfüzeteket és szivárványszínű kitűzőket csórnak, mosoly ül az arcukon és nem előítélet. Elfogadottnak érzem magam, látom és tudom, hogy itt valóban elfogadnak az emberek és ez nagyon nagy erővel tölt el.

Így sétálgatva az utcán belebotlottam a kereszténydemokraták sátrába. Meglepődtem, mert ez volt az egyetlen párt a parlamentben, akik bár egyetértettek a homoszexuális embereknek is kijáró 100 százalékos jogegyenlőséggel, de ellenezték, hogy a házasság szót használjuk. Megálltam ezért és megkérdeztem a helyszínen levő parlamenti képviselőjüket, David Lega-t:

A ti pártotok, úgy tudom, ellenezte a házasság szó használatát...

Valóban, de ez már egy régi, elavult kérdés. Mindenki egyenlő kell, hogy legyen, ezért ez így van jól, a kérdés eldőlt és már mi is támogatjuk.

Ott leszel a felvonuláson?

Természetesen, többen is ott leszünk. Fontos, hogy mindenki merje vállalni önmagát és ne érezze azt, hogy emiatt bármiféle megkülönböztetés érheti.

Szavai különösen őszintének és méltányosnak tűntek, mert David mozgássérült, ezenkívül 14 világrekord őrzője és 3 paralimpiai arany tulajdonosa.

Továbbsétálva bele botlottam a Szocialista Igazság Párt (Rättvisepartiet) sátrába is, és gondoltam, itt is felteszek néhány kérdést. Kristofer Lundberg és John Tumpare, az LMBT csoportjuk két képviselője válaszolt:

Miért fontos a Pride?

Az LMBT-kérdéseket előtérbe kell helyezni. Sokan úgy tekintenek Svédországra, mint egy progresszív országra, ahol 100 százalékos jogegyenlőség van, de ez messze nem igaz! Ez a jogegyenlőség ugyanis csak a svéd LMBT-emberekre terjed ki, azokat, akik olyan országokból menekültek ide, mint Irán vagy Uganda – ahol életfogytiglani börtön vagy kivégzés jár a homoszexualitásért – visszaküldik a halálba. Ezen kívül a transzszexuálisokat diszkriminálják az egészségügyben.

Mi a véleményetek olyan országokról, ahol harcolni kell a Fesztivál megtartásáért, ahol a felvonulókat megfenyegetik, vagy ahol egyáltalán nem lehet megtartani a felvonulást?

Szomorú, de például Lengyelországban személyesen láttuk, amikor a bányászok kivonultak és megvédték a felvonulókat a szélsőségesektől, vagy Izraelben, ahol az emberek többsége szolidaritást vállalt a melegek mellett és egyöntetűen kiálltak a vallásos ortodoxok agresszív támadásai ellen. Az emberi szolidaritás nagyon fontos!

Mi a véleményetek a Svéd felvonulásról?

Vissza kell hogy térjen az eredetéhez, amikor teljesen arról szőlt, hogy összefogva az emberi jogokért harcolunk. Ma már sajnos túlságosan a „rózsaszín pénzről” szól, túl nagy biznisz lett. Csak az, hogy itt kint van a sátrunk, 6000 koronába kerül.

Gyerekeknek ártalmas vajon a felvonulás, szétrombolja a családokat?

Na ne nevettess!

Ezek után vettem tőlük egy szivárványzászlót (igazán olcsón), kitűztem a hátizsákomra és így sétáltam tovább a szivárványszínekbe öltözött Göteborgban.

fotók: David Boklund

David Boklund