Magyarország a közepesen előítéletes országok közé tartozik. A European Social Survey felmérése szerint a megkérdezettek csupán negyvenkét százaléka véli úgy: a homoszexuálisoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnék.

"Az eredmény azonban nemzetközi összevetésben nem számít kedvezőnek, hisz Nyugat-Európában az ezzel egyetértők aránya meghaladta a hetven százalékot. A melegek rejtőzködése ugyanakkor régiós összehasonlításban itthon kiemelkedően magas volt" – olvasható a HVG honlapján a Nemzetközi Homofóbia és Transzfóbia-elleni Világnaphoz kapcsolódó cikkben.

A teljes cikk idézésétől eltekintünk. A szerző ismerteti a világnap születésének körülményeit, a homoszexualitás betegségként való egykori törlésének részleteit. Szó esik a hátrányos megkülönböztetésről, annak tilalmáról, a nemzetközi egyezményekről, s arról is, hogy bizonyos iszlám vallású országokban egyenesen halálbüntetés jár a homoszexualitásért.

A cikk szerzője külön foglakozik a hazai közmegítéléssel, s itt azt is említi, hogy az utóbbi húsz év alatt azért jelentősen változott a hozzáállás. „A 90-es években itthon a megkérdezettek majdnem kétharmada utasította el az azonos neműek párkapcsolatát, egynegyedük betegségnek tartotta, s csupán minden hetedik megkérdezett volt elfogadó a mássággal kapcsolatban. Egy, az ezredfordulón készült felmérés résztvevőinek több mint fele számolt be arról, találkozott már valamilyen homofób megnyilvánulással, minden tizedik megkérdezetett pedig fizikailag is bántalmaztak mássága miatt.”

A szerző megmagyarázza a homofóbia szó jelentését, ugyanakkor azt is hozzá teszi, hogy sok szakember szerint mindez nem jó kifejezés. „A homofóbia nem más, mint félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, tágabb értelemben a homo- és heteroszexualitás egyenrangú kezelését, a másság társadalmi elfogadtatását utasítja el, diszkrimináció megszüntetését ellenzi. A fogalmat több szakember is alkalmatlannak tartja a homoszexuálisok elleni diszkrimináció általános leírására, mivel a fóbia szó azt a képzetet kelti, mintha nem társadalmi jelenségről, hanem pszichés problémáról lenne szó. Ám a homofóbia nem valós betegség – erősíti meg Kiss Zsófia klinikai szakpszichológus. A kisebbség elleni gyűlöletkeltés, annak hátrányos megkülönbözetése bizonyos krízishelyzetekben jó feszültség, frusztráció levezető forrás lehet. Az előítéletesség pedig szinte mindig alacsony önértékeléssel társul.”

A másság elleni nyílt gyűlöleten kívül ugyanis a homofóbia a családi-baráti viszonyokban, a munkahelyen, az iskolákban is megjelenik. „Ha egy közösségben a homoszexualitás kitudódik, előfordulhat, hogy az addigi elfogadást ellenségesség váltja fel. Az ellenérzések pedig általában a környezetben tapasztalt mintákból táplálkoznak, tanulás, szocializáció útján alakulnak ki.” – írja az újságíró. A szerző cikkében foglalkozik a homoszexualitás eredetével is, kifejtve azt, hogy a homoszexualitás eredete inkább a veleszületett vagy a méhen belüli tényezőkben keresendő, sem mint a serdülőkori szocializációban. Szó esik az ikervizsgálatokról is. „Az egypetéjű ikervizsgálatok során például fény derült arra, ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék az esélye annak, hogy a másik is az lesz. A kétpetéjű ikreknél azonban ez az arány csak tizenöt százalék.”

fotó: thomlynchblog.com

A hvg.hu cikke nyomán: Hanzli Péter