Fidel Castro volt kubai diktátor, az Államtanács korábbi elnöke átvállalta a „teljes felelősséget” a homoszexuálisok kubai üldözéséért az 1959-es forradalom utáni időszakra vonatkozóan - a Jornada nevű mexikói újságnak nyilatkozva. Helyzetjelentés a liberalizálódó Kubából.

A kubai forradalom jelenleg nyolcvannégy éves vezetője az interjúban úgy fogalmazott, hogy az akkori politika az LMBT állampolgárokkal kapcsolatban „tisztességtelen” volt. „Ha bárki is felelős ezért, az csak én vagyok ... természetesen azokban az időkben nem igazán foglalkoztam ezzel ... felemésztettek a politikai kérdések, az októberi válság (1962) és a háború” – mondta Castro.

„Azokban a napokban állandóan sor került ellenük szabotázsakciókra, testi sértésekre – folytatta Fidel Castro, ugyanakkor hozzátette, hogy ő maga soha nem tapasztalt semmilyen testi sértést homoszexuálisokkal kapcsolatban.

Az interjúban kihangsúlyozta, hogy később némi változások történtek a homoszexuálisokkal kapcsolatban. A melegek büntethetőségét például 1979-ben törölték el Kubában. Ennek ellenére 1959-től egészen 2007-ig küldtek melegeket kényszermunkatáborokba (csakúgy, mint a papokat és a keresztény katonákat), abban a reményben, hogy ott sikerül őket „átalakítani”, s hogy a kemény munka révén a férfiaknak sikerül megszabadulniuk az „ellenforradalmi tendenciáktól”. Majd a 70-es években „hadjáratot” indítottak a meleg művészek ellen, akik végeredményül számüzetésbe kényszerültek.

Érdekes módon a téma „liberalizációja” néhány évvel ezelőtt kezdődött csak meg, amikor is a kubai kormány elismerte a HIV-fertőzés problémáját.

A kubai társadalom egésze továbbra is alapvetően negatív véleménnyel van a melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről, de a fővárosban – Havannában – a melegek többsége manapság már nem bujkál egész életében a melegsége miatt. Az elmúlt években pedig kifejezetten pozitív változások indultak be a hivatalos politika oldaláról is, az egykori diktátor unokahúga, a kubai meleg mozgalom egyik – heteró családanya – vezetője, Mariela Castro Espín vezetésével (lásd. minderről korábbi cikkünket). Ő Kuba jelenlegi vezetőjének, Raul Castrónak a lánya, s egyben 2000 óta a Kubai Nemzeti Szexuális Oktatási Központnak (CENESEX) az igazgatója. Mariela nemrég felvetette a melegházasság és az örökbefogadás megadásának lehetőségét is (bővebben lásd. ITT), s az idén már a második melegfelvonulást rendezték meg Havannában (lásd. korábbi cikkünket).

Maga Mariela még 2007 tavaszán fogalmazott úgy, hogy apja bátyja rájött arra, hogy „tévesek a nézetei a homoszexualitásról”. Mariela minderről akkor az El Pais-nak nyilatkozott a következőképpen: Fidel Castro „azt mondta, hogy (…) nem tudják megérteni mindazt, ami történt. Mindnyájan nagyon fiatalok, macsók és homofóbok voltak. Ők akkor nem értették a tévedést, mely a (melegekkel kapcsolatos) ostobaságukról és embertelenségükről” szólt.

A spanyol nyelvű interjú teljes szövege elolvasható a Jornada honlapján.

fotó: gay.ru

Hanzli Péter – Rózsa Milán

Kapcsolódó cikkeink:

Mariela Castro Espín, a melegbarát kommunista

A második melegfelvonulás Kubában

Melegházasság és örökbefogadás Kubában?