Egy nemrég napvilágot látott felmérés szerint, melyen 450 000 brit felnőtt vett részt, a válaszolók 1,5 százaléka jelölte be azt a válaszlehetőséget, hogy magát leszbikusként, melegként vagy biszexuálisként azonosította. Az Integrált Lakossági Felmérés a második legnagyobbnak számít a népszámlálás után.

A kutatás – melyet a Nemzeti Statisztikai Hivatal végzett – egyébként meglehetősen hosszú idő alatt zajlott: 2009 áprilisa és 2010 márciusa között. S ez volt az első alkalom, hogy a felmérésben rákérdeztek a szexuális orientációra is. A Nemzeti Statisztikai Hivatal hangsúlyozta: ez egyelőre „kísérleti” kérdés volt. Talán ezért is lehet, hogy a kérdésre meglehetősen kevesen (összesen öt százalék) voltak hajlandóak válaszolni.

A kérdésre válaszolók 95 százaléka heteroszexuálisnak írta le magát, egy százalék mondta magáról azt, hogy meleg vagy leszbikus (ezen belül a meleg férfiak száma kb. a kétszerese volt a leszbikus nőkének), biszexuálisnak további 0,5 százalék nevezte magát, s 3,5 fél százalék azt írta, hogy nem tudja, vagy az „egyéb” kategóriát választotta. Mindez természetesen nem a valóságos társadalmi arányokat tükrözi, hanem azt, hogy az emberek hány százaléka meri ezt bejelölni egy anonim kérdőíven.

A melegszervezetek üdvözölték a felmérés tényét, ugyanakkor közölték, hogy „óvatosan” kell bánni az adatokkal. Ruth Hunt, a melegek jogaiért küzdő legjelentősebb szervezet, a Stonewall igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, „szégyen, hogy ilyen sokáig kellett várni” arra, hogy legyen ilyen kérdés a felmérésben. Úgy vélte, a megehetősen alacsony arány oka egyértelműen az lehet, hogy idén első alkalommal kérdeztek rá erre, s „várakozásaink szerint a számok emelkedni fognak néhány év múlva”.

Mind a Stonewall, mind a kormányzati szervek úgy vélik: mindez nem a valóságos aránya az LMBT embereknek. Mintegy hat százalékra teszik a lakosságon belül a leszbikusok, melegek és biszexuálisok arányát, amely mintegy 3,6 millió embert jelent a szigetországban. Ezt a számadatot vette át az Ipari és Kereskedelmi Kutatási Osztály is 2005-ös tanulmányában. Más tanulmányok a szexuális irányultság kérdésben úgy találták, hogy az LMBT-közösség társadalmi részaránya valahol hat és tíz százalék között lehet.

Hozzá kell tenni azonban, hogy a mostani felmérésnek volt egy komoly hibája: a felmérésben ugyanis nem a „szexuális orientáció”, hanem a „nemi identitás” fogalmát használták, mely helytelen a meleg, leszbikus és biszexuális fogalmak esetében. (A nemi identitás azt jelenti, hogy ki milyen neműnek érzi magát, vagyis annak biztos tudata, hogy valaki nő vagy férfi. Akinek pedig mindez nem egyezik meg a biológiai nemével, azt nevezzük transzszexuális személynek.)

A felmérésnek fontos területi különbségbeli tapasztalatai is voltak. Úgy találták, hogy a legtöbben Londonban nevezték magukat melegnek, leszbikusnak vagy biszexuálisnak, míg vidéken alacsonyabb volt a szám, a legalacsonyabb Észak-Írországban. Mindez természetesen összefüggésben lehet azzal is, hogy a melegeket – a nagyobb mértékű elfogadás reményében – mindig vonzz a főváros, ám az is, hogy vidéken sokkal kevesebben merik felvállalni „másságukat”.
A kutatás természetesen más dolgokra is rákérdezett. A hasonlóan nagy feltűnést keltő kérdések közé tartozott a vallásosság kérdése. A válaszolók 71 százaléka vallásos embernek vallotta magát, 21 százalék pedig nem vallásosnak.

fotó: theflagshop.co.uk

Hanzli Péter