A Lehet Más a Politika – a főpolgármester-jelölteket állítani tudó pártok közül egyedüliként – több melegségét nyíltan vállaló politikust is indít az október 3-i választásokon: közülük pár belvárosi jelöltet faggattam elképzeléseikről.

Az október 3-i önkormányzati választások már a nyakunkon vannak, mégis az LMBT emberek oldaláról még senki sem közelítette meg a témát.
Az interjúalany: Halmai Gábor (VIII. ker., 8. vk.)

Miért döntöttél úgy, hogy indulsz a választáson?
HG: Kisgyerekkorom óta érdekelnek a közügyek, és mivel elég szerencsés környezetben nőttem fel, bejártam a világot, régóta szerettem volna valamit vissza is adni a tágabb értelemben vett közösségemnek. Eddig sajnos nem találtam a magyar politikai életben olyan szervezetet, akikre szavazni tudtam volna, nemhogy ahol aktív tagként otthon érezhettem volna magam. A Lehet Más a Politika bő másfél évvel ezelőtti megjelenésével úgy éreztem, hogy végre itt egy csapat, akik pontosan azokért a dolgokért küzdenek, amiket én is régóta szeretnék segíteni Magyarországon.

Milyen terveid vannak körzetedben? Megválasztásod esetén október 4-től kinn lesz minden utcasarkon a szivárványszínű zászló?
HG: Persze! Sőt, az én körzetemben sok a panel, úgyhogy kezdeményezni fogom azok szivárványszínűre festését - ha már az önkormányzat támogatja a felújítást, és én is a közgyűlésben vagyok, akkor tükrözze az egész városkép az én ízlésemet... Komolyra fordítva a szót, a szivárványszínű zászló a tolerancia egyetemes szimbóluma szerte a világon. Nem gondolom tehát, hogy bárkinek félnie kéne tőle, nem jelképez egyetlen kirekesztő ideológiát sem, és szerintem esztétikailag a szürkéhez képest még fel is dobja azt, aki látja. A jobbikosok elleni fricskaként akár vállalnám is, hogy szivárványszínű zászlóban teszem le az esküt :-)

Ami a kerületi programot illeti, azt együtt készítettük az egész helyi LMP-s csapattal, és igyekeztünk minél inkább bevonni a civil szervezeteket a tervek megalkotásába. Számtalan kis helyi probléma orvosolása mellett a három fő pontunk - ami kicsiben hűen tükrözi a párt országos programját is: 1. egy részvételi döntéshozatali szerkezet kialakítása, és ezáltal az emberek tényleges bevonása a politikába, 2. a teljes átláthatóság és számonkérhetőség megteremtése az önkormányzatban, amivel a korrupciót szeretnénk visszaszorítani, és végül 3. egy fenntartható és igazságosabb fejlesztéspolitika a városban is, érintse az akár a lakhatáshoz való jogért folytatott harcot a szociális bérlakásállomány fejlesztésével kapcsolatban, vagy a magánlobbi által "elfoglalt" közterületek visszaszerzését.

Nem félsz attól, hogy nyíltan vállalt melegséged miatt esetleg szavazókat veszítesz? Miért nem titkolod, ha egyszer ez a módszer kishazánkban oly sok politikusnál bevált?
HG: Igen, eddig ez volt a gyakorlat, de remélem, hogy a Lehet Más a Politika jelszó erre is vonatkozik! Értelemszerűen bármilyen értékalapú politizálásban egyszerűen nem lehet cél a szimpla szavazatmaximalizálás. Ilyen "rövidlátó" elv mentén nehezen tudnám elképzelni, hogy például a nőknek valaha is választójoguk lett volna: a férfiak által dominált pártpolitika miért vetette volna fel anno valaha is, hogy bővítsék a választásra jogosultak körét? Hány - akkor férfiként még kizárólagosan szavazattal rendelkező - választó támogatta volna vajon ezt a kezdeményezést? Persze jogos a kérdés. A társadalmi igazságosságért és a jogainkért való küzdelem nem csak "móka és kacagás". Azonban ahogy a magánéletemben is végre eljutottam oda, hogy nyíltan vállalom magam, miért kezdenék el ködösíteni az általam képviselni kívánt közösséggel szemben? A politika alapja a kölcsönös bizalom.

Szerinted melyik kisebbség tagjaira adná a legkevésbé szívesebben voksát az átlag választópolgár? Az örmény katolikusokra vagy a kínai büfésekre… vagy netán másokra?
HG: Emlékszem, hogy többször volt ilyen felmérés itthon, és még a fiktív "idegen" közösség tagjaival szemben is elutasító a társadalom többsége, hogy a konzervatív média által következetesen betegnek beállított melegekkel kapcsolatos attitűdökről ne is beszéljünk. Két dolgot szeretnék azonban hangsúlyozni: a magyarok a környező országokhoz képest – és saját (nagy)szüleink generációjával összevetve is! – relatíve toleráns társadalom. Másrészt viszont itt az egyik legalacsonyabb – talán 8% – azoknak az embereknek az aránya, akik személyesen ismernek melegeket. Megfordítva: azoknak a melegeknek az aránya, akik nyíltan felvállalják másságukat. Úgy gondolom, ha a politika alapja a kölcsönös bizalom, akkor nem hibáztathatunk senkit sem azért, ha információhiány illetve a tények tudatos ferdítése miatt bizalmatlan velünk szemben. A mi felelősségünk, hogy bebizonyítsuk, a melegek ugyanolyan emberek, mint bárki más.

Számít egyáltalán egy politikusnál a szexuális orientáció? Ha már egyszer „magánügy”…
HG: Ha melegként olyanok vagyunk, mint bárki más, akkor miért számítana? Ettől függetlenül jó a kérdés, mert sajnos a melegek között is ugyanannyi az önző, korrupt, gyenge ember, mint a többségi társadalomban. Nem attól fog megújulni a magyar politikai élet, hogy telepumpáljuk melegekkel. Sajnos azonban eljutottunk oda, hogy ma nemcsak a melegekre igaz, hogy olyanok, mint bárki más - a politikusok mára ugyancsak az átlag szintjére süllyedtek, és ha kiderül valami mocsok, a közvélemény is csak legyint: "hja, ő is csak emberből van!" Az eddigi tapasztalataim alapján hiszem, hogy az LMP tényleg változást hoz e tekintetben: ha azt nem is tudjuk garantálni, hogy minden egyes politikusunk "tiszta" és az is marad, a párton belül működnek azok a fékek és ellensúlyok, amelyek biztosítják, hogy az esetleges hibákat orvosolni lehessen. Ilyen értelemben a szexuális orientáció sem lehet enyhítő körülmény, de súlyosbító sem.

Az országgyűlés 386 tagjából – ha 6%-kal számolunk – 23,16 fő a saját nemét preferálja. Minek kéne bekövetkeznie, hogy ez a 23,16 fő előbújjon?
HG: Ha a meleg társadalmon belüli magyar coming-out–szint magasabb lenne, akkor a politikusok is könnyebben felvállalnák magukat. Amennyiben a politikusoknak példát kell mutatniuk társadalmi kérdéseket tekintve, akkor annak a maroknyi meleg politikusnak az előbújása igenis lavinaszerű folyamatot indíthat el. Ha egy fiatal ilyen publikus szinten látja, hogy a felvállalástól még nem zuhan össze a világ, akkor ő is könnyebben teszi majd meg ezt az ólomsúlyú lépést a saját közösségében. Úgy gondolom, egy politikusnak kötelessége erősnek lenni, mert végső soron olyan pozíciót tölt be, amely a vele járó nyilvánosság hatalmával megnyitja az útját annak, hogy harcoljon a kirekesztés ellen. Így az ő egyéni döntése társadalmi kérdéssé növi ki magát. Amíg pedig még a relatíve könnyű helyzetben lévő politikusok sem mernek előbújni, addig egyértelmű a melegek kirekesztése, és nem beszélhetünk arról, hogy "ez magánügy". Végső soron egyéni döntés az, hogy felvállaljuk-e magunkat, az ehhez szükséges önbizalmat csak a példa, a külső támogatás építheti ki. Ezt pedig formálisan mi adhatja meg jobban, mint a parlament vagy egy "tökös" politikai közösség?

A hírek szerint az LMP-ben máig viták folynak a meleg ügyekről. Ért már párton belüli atrocitás szexuális orientációd miatt?
HG: Nyílt buzizás abszolút nincsen, sőt nagyon is érezhető az a támogatás, amire az előbb utaltam, és ez üdítő a mai közállapotokat tekintve. A Lehet Más a Politika minden adandó alkalommal aktívan felszólal és hitelesen küzd a melegek és más kisebbségek jogaiért, ami a mai magyar parlamenti pártokat nézve egyedülálló. Ettől függetlenül a párton belül persze elég széles skálán mozognak a hatékony politikai képviselettel, illetve a kiállás nyíltságának "ütemezésével" kapcsolatos vélemények. Ahogy maga a meleg közösség is megosztott ezekben a kérdésekben: nekem személy szerint fáj, hogy a legtöbb magyar meleg sunyít, elsősorban a többségi társadalom elvárásainak akar megfelelni, és leinti azokat, akik a saját bőrüket kockáztatják azzal, hogy nyíltabban harcolnak mindannyiunk jogaiért. Ha hagyjuk, hogy a mi fejünkben is a konzervatív többség alakítsa ki, hogy ki a "jó" vagy vállalható meleg, ugyanazt a kirekesztést űzzük "házon belül", mint ami minket általában sújt. Az LMP mint párt azzal, hogy nyíltan felvállalja a melegek támogatását, nagyban hozzájárul a biztonságos külső környezet megteremtéséhez. A többi aztán rajtunk, egyéneken múlik.

Az idei melegfelvonuláson az egyedüli pártzászló az LMP zöld emberkés lobogója volt. Hányan képviseltétek az ökopártot? Te kinn voltál?
HG: Igen, egy-két tucatnyian voltunk elempések. Bár voltak viták a párton belül ezzel kapcsolatban, Borbély Tomi vitte a legkitartóbban a vonalat, hogy meg kell jelennünk, főleg, hogy a menet szervezői erre külön kérték is a pártokat. Nagyon örültem, hogy az LMP részéről végül megszületett ez a döntés. Én személy szerint ott a helyszínen aztán nem maradtam a csapattal, spontán beálltam a szervezők közé, mert szükség volt több önkéntesre. Ez volt különben az első pride-om, tavalyelőtt még én sem vállaltam a melegségem. Nagyon jó volt látni, hogy mennyi nem meleg ember is kijött és támogatott minket a felvonuláson! Ez a sokszínű toleráns közösség bebizonyította, hogy nem lehet a társadalmat leírni a jobbikos "maguk- és magunkfajtázással". Mi szemléltetné a fekete-fehér gondolkodásmód visszautasítását jobban, mint ez a szivárványszínű tömeg?

Szerinted az LMP az SZDSZ reinkarnációja vagy a Fidesz balszárnya – esetleg a Jobbik potenciális szövetségese?
HG: A minap már Vona Gábor is megmondta, hogy az LMP nem más, mint egy melegfelvonulás! Ha ez azt a fajta toleráns tarkaságot jelenti, amiről az előbb beszéltem, akkor Vonával egy véleményen vagyunk. Komolyan beszélve én belülről tényleg azt látom, hogy következetesen távolságot tartunk a protesthatalomtól megrészegült Fidesztől, és a magát hiteltelenné amortizált MSZP-től, és igyekszünk aktív parlamenti ellenzékként mindkét párt korrupt múltját és jelenét leleplezni. Az SZDSZ-t tekintve a párt megsemmisülését követően a Lehet Más a Politika az emberi jogvédő hagyományt szerintem hitelesebben viszi tovább, ez kétség kívül szimpatikus sok régi szavazójuknak. Ettől függetlenül azonban kényesen ügyelünk arra, hogy egyetlen leszerepelt SZDSZ-es politikus se férkőzhessen be az LMP-be. A pénzközpontú viselkedés ugyanis mára Magyarországon összenőtt a "liberális" kifejezéssel, és ebből a megközelítésből az LMP bármi, csak nem az SZDSZ reinkarnációja. Elempésként azért küzdök, hogy a liberálisokat se lehessen egyetlen szóval megbélyegezni. Ez a Jobbik politikája, ami igyekszik leegyszerűsíteni a világot, és a valóságot feketén-fehéren a nagyközönség elé tárni. Aláírom, sokkal nehezebb megpróbálni megérteni egy rendszer működését és apránként változtatni rajta, mint forradalmat kiáltani, ahol aztán a bűnbaknak, illetve egyenesen vérszívónak kipécézett csoportok - melegek, romák, zsidók stb. - eltakarításával újra megteremthető állítólag a tökéletes ős(magyar) állapot. Bár a Jobbik nagyon sok kérdésben jogosan fogalmaz meg kritikát, a szélsőjobb ilyesfajta felelőtlen politikára épülő jövőképe teljes mértékben elfogadhatatlan.

Részt veszel a melegmozgalom munkájában?
HG: Az egyetemen volt-van egy LMBT-csoport, aminek el-eljártam a megmozdulásaira, de azt hiszem, az én hozzájárulásom inkább kétségbeesett válaszkeresés a kérdésedre, és ez nem számít hiteles munkának. Sokáig túlságosan el voltam foglalva magammal és a saját útkeresésemmel ahhoz, hogy még nem felvállaltan részt vegyek a melegeket érintő munkában. Mára igyekszem példát mutatni és segíteni a szűkebb környezetemnek, hogy igenis, meg lehet lépni a coming-outot. Emellett úgy érzem, hogy csapatszinten az LMP-ben tudok legtöbbet tenni a közösségért, de persze amennyiben időm és lehetőségem engedi, ezen kívül is szeretném megtalálni a módját, hogy tovább képezzem magam és az eddigi tapasztalatommal is segítsek.

Miért jó melegnek lenni – és politikusnak?
HG: Ha következetes akarok maradni az eddigi válaszaimmal, akkor visszakérdezek: miért jó embernek lenni? :-) A melegség a mai világban egy hatalmas próbatétel. Nap mint nap meg kell küzdenünk nemcsak a többségi ítélettel, de saját magunkkal is. Mindenesetre mára már úgy érzem, hogy félretettem a kétségeket, és nincs okom, hogy azt kívánjam, bárcsak heterónak születtem volna. A küzdelem nagyon sok tapasztalattal és sikerélménnyel gazdagít. Csakúgy, mint ahogyan egy szegényebb családból származó ember sokkal jobban értékeli, hogy van mit ennie, mivel nekünk melegeknek sem szimplán az ölünkbe pottyant, a harcok közben-után ízlelhetjük igazán, milyen is megalkuvás nélkül önmagunknak lenni.

A politika számomra pontosan erről a harcról szól, de természetesen az élet minden területén, és persze ami a legfontosabb, kollektíven űzve. Sajnos ma sokan úgy érzik, hogy a közügyeket oldja meg más, ő koncentrál a saját életére. Én úgy érzem, egyrészt kötelességem viszonozni az életnek azt a sok jót, amit kaptam, ezzel együtt pedig talán ez az igazi önzőség a látszólagos önzetlenségben: attól vagyok boldog, ha hasznosnak érzem magam. Azt már megtanultam, hogy nem várhatunk másokra, a változás bennünk, velünk, alulról kezdődik. De együtt sokkal könnyebb sikert elérni. Így lehet mindenkiből egy kicsit politikus.

Milyen gyakorisággal olvasod a FrissMeleget? :-)
HG: Régen többet kerestem a melegeknek szóló kiadványokat, elsősorban abból lehetett ismerkedni ezzel a világgal. Igyekszem még mindig lépést tartani a közösség fejlődésével és problémáival, de mivel mára már nem az anonim helyekről tudok csak tájékozódni, inkább személyes forrásból, a közvetlen barátaimtól kapom ezeket az információkat. Azért persze hogy a meleg és politikus sztereotípiáknál maradjunk, vagyok annyira magamutogató, hogy most biztos meg fogom nézni, hogy ott vagyok-e. :-)

Köszönöm az interjút! Október 3-ra pedig sok-sok X-et kívánok!

Az interjút Langer Ármin (FrissMeleg.hu) készítette.