Az utóbbi időszakban egyre többet hallunk melegeket ért támadásokról, elsősorban a meleg szórakozóhelyek közelében. A bulizós szezon újrakezdődése kapcsán beszélgettünk Dombos Tamással, a Háttér Társaság a Melegekért szakértőjével.

Úgy tűnhet, hogy az elmúlt években megszaporodtak a melegek elleni támadások, főleg mióta a Melet Méltóság Meneteket 2006 óta komolyabb atrocitások érik. Jól érzékeljük mindezt, vagy korábban is hasonló számban voltak hasonló homofób indíttatású támadások (például a Népligetnél), csak mindez nem annyira volt benne a köztudatban?

Homofób támadások sajnos mindig is előfordultak, de utalnak arra jelek, hogy több ilyen eset történik mostanában, ill. a hasonló támadások számának növekedése várható. Ami az elterjedtség érzékelését illeti: egyre könnyebben értesülünk az ilyen ügyekről, az Internet nyilvánossága (fórumbeírás, facebook, stb) révén olyan esetekről is szélesebb körben értesülhetünk, amelyek korábban teljesen rejtve maradtak. A nagy, „látványos” homofób támadások (bárok elleni támadások, melegfelvonulás elleni támadások) miatt a média érzékenysége is nagyobb az ilyen esetekre, mint akár néhány éve.

Van azonban két másik szempont is: egyrészt megjelentek azok a szervezett szélsőséges csoportok, amelyek körében kifejezetten elfogadott, sőt „menő” melegeket zaklatni vagy megverni. A szélsőjobboldali szélsőségesek, skinheadek korábban leginkább romákat támadtak, az elmúlt években az LMBT közösség tagjai is célcsoporttá váltak.

Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy homofób támadások akkor történnek, ha valaki az utcán beazonosíthatóan melegként viselkedik. Ez részben a szabadság "ára": egyre többen mernek kézen fogva sétálni a párjukkal, vagy mondjuk meleg témájú feliratot tartalmazó pólót, vagy szivárvány kiegészítőt hordani. Ez egy nagyon pozitív változás, de sajnos így beazonosíthatóvá és így könnyebben támadhatóvá válunk. A homofób gyűlölet-bűncselekmények még a legelfogadóbb, leginkább melegbarát országokban is igen elterjedtek. Az Egyesült Királyságban pl. 2008-ban 4300 erőszakos homofób incidenst jelentettek, Svédországban 1055-öt, de még Hollandiában is 380-at. A számok persze részben azt mutatják, mennyivel jobb ezekben az országokban az adatgyűjtés és az áldozatok jelentési hajlandósága, de az is egyértelmű, hogy a homofób gyűlölet-bűncselekmények nem csak az „elmaradott” kelet-európai országok problémája.

Milyen gyakorlati biztonsági tanácsokat tudnál adni azoknak, akik a lassan ismét újrainduló „buliszezon”-tól kezdve meleg szórakozóhelyekre szeretnének menni?

Az általános „biztonsági tanácsok” itt is állnak: ne közlekedjünk egyedül, kerüljük a sötét utcákat, hallgassunk a megérzéseinkre, és ha veszélyesnek ítélünk egy helyzetet, próbáljunk minél hamarabb kiszabadulni belőle. Az erőszakos támadások jelentős része verbális zaklatással indul (beszólások, fenyegetések), ez érthetően nagyon rosszul esik az embernek, és legszívesebben visszaszólna, de ez csak súlyosbítja a helyzetet. A beszólogatások célja pont, az hogy kihozzák az embert a sodrából és reakciót provokáljanak. Ne adjuk meg nekik, amit akarnak! Próbáljunk nyugodtak, magabiztosak maradni, kerüljük az agresszív fellépést, mert az újabb agressziót szül. Ha elkerülhetetlennek látszik az erőszakos támadás, próbáljunk elmenekülni vagy felhívni valahogy magunkra a környékbeli emberek figyelmét.

Ha valakit támadás ér (vagy akár csak megkergetik) amiatt, mert meleg (vagy csak annak nézik), az pontosan milyen tényállásnak felel meg? Egy bebizonyított fizikai bántalmazás hogyan büntethető?

2009. februárja óta a Btk. tartalmazza az ún. „közösség tagja elleni erőszak” tényállását, amely a szexuális irányultság vagy nemi identitás szerinti támadásokra is vonatkozik. Ha tehát valakit azért ér támadás, mert az LMBT közösséghez tartozik, vagy bár nem tartozik a közösséghez, de az elkövetők ezt gondolják róla, ezt a minősített tényállást kell alkalmazni. A különbség egy sima testi sértéshez képest, hogy 1) testi sértés esetén sérülést is kell szerezni, a bántalmazás ténye önmagában nem elég; közösség tagja elleni erőszaknál már elég ha megütnek, nem kell hogy annak nyoma is maradjon; 2) a rendőrségnek hivatalból nyomoznia kell, míg egy 8 napon belül gyógyuló testi sértés esetében az áldozat feljelentése szükséges, közösség tagja elleni erőszaknál a rendőrségnek minden esetben meg kell indítani a nyomozást, függetlenül az áldozat szándékától; 3) a büntetési tételek jóval magasabbak, egy könnyű testi sértés esetén max 2, egy csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak esetén akár 8 évet is kaphat az elkövető; 4) a törvény már a közösség tagja elleni erőszak előkészületét is bünteti, tehát pl. ha egy társaság baseball ütőkkel felvegyverkezve azzal a szándékkal jelenik meg egy melegbár előtt, hogy az onnan kijövőket bántalmazza, nem kell, hogy ténylegesen meg is kezdjék a bántalmazást, a törvény már a szervezkedés, felkészülés tényét is bünteti.

A tényállás egyértelműen bünteti nemcsak a bántalmazást, hanem a fenyegetést is, ha tehát valakit azzal fenyegetnek, hogy megverik a tényállás mindenképpen megáll. Ha valakit fenyegetés nélkül elkezdenek kergetni, nem egyértelmű a helyzet. Sajnos mivel nagyon kevés hasonló eset került eddig bíróság elé, nincs kialakult joggyakorlat, de mindenképpen fontos még a legenyhébb incidenseket is jelenteni (legalább civil szervezetnek).

Emellett persze számos további tényállás lehet releváns (pl. rablás: ha az erőszak mellett el is veszik a pénztárcát vagy más tulajdont; rongálás: ha homofób üzeneteket festenek a házra, autóra, postaládára; emberölés: ha az áldozat belehal a sérüléseibe; erőszakos közösülés/szemérem elleni erőszak: ha bántalmazás mellett meg is erőszakolják)

Ha valakit támadás ér, mit tudsz tanácsolni neki? Mit tegyen, kihez forduljon segítségért?

Nagyon fontos, hogy az incidenst jelentsük a rendőrségnek. Ha nem is kapják el az elkövetőket, akkor is fontos, hogy a rendőrség (és közvetve az egész társadalom) szembesüljön ezzel a problémával, mutassák a hivatalos statisztikák a probléma súlyát.

Ha a veszélyhelyzet még fennáll, egyszerűen fel kell hívni a 107-et. Ha már elmúlt a veszélyhelyzet, érdemes beballagni egy rendőrőrsre, és részletes bejelentést tenni. Ha sérülést szereztünk, fontos minél hamarabb orvoshoz is elmenni, hogy látleletet vegyen fel, ezt a rendőrségnek is át kell majd adni. Ha aznap már nincs lehetőségünk/kedvünk a rendőrségre menni (pl. mert túl késő van, fáradtak vagyunk, szórakozóhelyek esetén nem ritka, hogy az ember ivott, és így nem szívesen megy rendőrségre, stb.), készítsünk magunknak részletes feljegyzést: hol történt az eset, mikor, hányan voltak az elkövetők, hogy néztek ki, mit viseltek, hogy alakult ki a konfliktus, miket kiabáltak közben, miből gondolhatták, hogy a közösséghez tartozik az áldozat. Ez az emlékeztető aztán segíthet a vallomás megtétele során. Fontos, hogy minél hamarabb bejelentést tegyünk, mert pl. a térfigyelő kamerák adatait csak néhány napig őrzik meg, utána törlik őket, hacsak nem merül fel, hogy használható valamilyen nyomozás során.

Ne hagyjuk, hogy a rendőrség elbagatellizálja az ügyet, ha az első rendőr nem akar velünk foglalkozni, követeljünk másikat. Tegyük egyértelművé, hogy közösség tagja elleni erőszakról van szó, ez jóval súlyosabb elbírálás alá esik. Ne hallgassuk el a bántalmazás motivációját, ha úgy érezzük, vélt vagy valós szexuális irányultságunk vagy nemi identitásunk miatt ért minket támadás, ezt tegyük egyértelművé. Fontos hogy minden olyan információt közöljünk a rendőrséggel, ami bizonyíthatja, hogy ilyen támadásról volt szó (pl. ha párunkkal kézen fogva sétáltunk vagy egy melegbárból, meleg rendezvényről jöttünk éppen ki, ez fontos információ, mert a támadó így azonosíthatott be minket melegként). Nagyon fontos elmondani, hogy pontosan mi hangzott el, volt e „buzizás”, „köcsögözés” vagy bármi, ami szexuális irányultságunkra utalt. A rendőrség által készített jegyzőkönyvet olvassuk át, és ragaszkodjunk hozzá, hogy ezek a részletek szerepeljenek benne. Ha nem szívesen megyünk a rendőrségre egyedül, kérjünk meg egy barátot vagy családtagot hogy kísérjen el minket.

Fontos, hogy az eseményt ne csak a rendőrségnek, hanem LMBT civil szervezetnek is jelentsük (pl. a Háttérnek). Ha úgy döntünk, mégsem kívánunk a rendőrséghez fordulni, akkor is tegyünk anonim bejelentést egy civil szervezetnek. Ez azért fontos, mert így az eset dokumentálva lesz, és a saját statisztikáinkkal szembesíthetjük az illetékeseket. A Háttér Jogsegélyszolgálat ugyanakkor ingyenes jogi segítséget is nyújt: egyrészt részletes tájékoztatást tudunk adni az eljárás várható menetéről, másrészt elláthatjuk a sértett jogi képviseletét. Ilyenkor a Jogsegélyszolgált ügyvédje a sértett helyett érdeklődhet a nyomozás állásáról, betekinthet az iratokba, stb. Tehát az áldozatnak nem is kell többet foglalkozni az üggyel, a jogi képviselő (persze az áldozattal konzultálva) képviseli az érdekeit a nyomozás során.

Nem ritka, hogy az ilyen erőszakos támadások áldozatai lelki sérülést is szenvednek, csökken a biztonságérzetük, állandó félelemben, stresszben élnek, nem ritkák az alvási zavarok, depresszió (poszttraumatikus stressz szindróma). Sokat segíthet, ha az esetet barátokkal, támogató családtagokkal megbeszéljük. Ha a tünetek súlyosak, érdemes pszichológus szakemberhez is fordulni. Az Áldozatsegítő Szolgálat (elvben) ingyen pszichológusi segítséget tud nyújtani az erőszakos bűncselekmények áldozatainak. Ha barátunkkal, ismerősünkkel történik ilyen eset, fontos, hogy biztosítsuk őt támogatásunkról, ne hibáztassuk őt az incidens miatt (miért kellett odamenned, miért nem vigyáztál jobban, stb.) és ne akarjuk mindenáron rávenni, hogy az esetről beszéljen (az eset felidézés gyakran a trauma megismétlődésével jár).

Ha valakinél (például a rendőrségnél) elutasításba ütközik, nem akarnak foglalkozni az ügyével, elbagatellizálják azt, vagy akár maguk a hatóságok sértő megjegyzéseket tesznek, esetleg nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor hová lehet fordulni panasszal?

Sajnos a gyűlölet-bűncselekmények területén a magyar rendőrségnek rengeteg tanulnivalója van még, nincsenek hozzászokva az ilyen nyomozásokhoz, sok rendőr kényelmetlenül érzi magát, ha felmerül a szexuális irányultság témája, és (sajnos) léteznek homofób rendőrök is. Ha úgy érezzük, a rendőrség nem megfelelően állt az ügyhöz, mindenképpen vegyük fel a kapcsolatot civil szervezettel (pl. Háttér jogsegélyszolgálat), a jogsegélyszolgálat ügyvédje mérlegelni tudja, hogy milyen további lépéseket érdemes tenni. Az ehhez hasonló problémák kivizsgálására jött létre a Független Rendészeti Panasztestület. Ha az eljáró rendőr kifejezetten sértő, homofób módon járt el, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, ill. az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához is lehet fordulni.

Az interjú a Company magazin 2010. októberi számában megjelent interjú bővített változata.

kép: hatter.hu

Az interjút készítette: Hanzli Péter