Száznál több sebesültje van a 2001 óta első alkalommal megrendezett belgrádi melegfelvonulásnak, pontosabban az ellentüntetők oszlatásának. A vasárnap megtartott Pride-ot szélsőjobbos csoportok zavarták meg. A rendőrség mindent megtett a felvonulók biztonságáért, ám a randalírozók így is feldúlták a belvárost. Számos sérülés történt.

Több mint száz sebesült, felgyújtott épületek, több tucat letartóztatás – a sok év után első alkalommal megrendezett melegfelvonulás szomorú mérlege. Igaz, a felvonulást – kis késéssel –, de meg tudták tartani, s az végig haladhatott a rövid útvonalon.

A Gay Pride Belgrád központjából indult, a Manjež-parkból. Helyi idő szerint délelőtt tízkor indult volna a menet, ám mintegy egyórás csúszásra került sor. A gyülekező helyén ugyanis a kezdetektől feszült volt a légkör: néhány száz fiatal ellentüntető, futballdrukkerek, vallási fanatikusok és ultrák várakoztak ott, s megpróbálták áttörni a rendőrségi kordont. Ez azonban nem sikerült. A rendőrség – a múlt évhez képest – előre felkészült, s jelentős létszámban (5000 fővel) jelent meg a téren. Már a felvonulás kezdete előtt többeket letartóztattak, s elkoboztak olyan eszközöket, mellyel meg kívánták támadni a menet résztvevőit, s természetesen számos utcát is lezártak. A tüntetők hamar randalírozni kezdtek, kövekkel, Molotov-koktélokkal és petárdákkal támadtak a rendőrökre, miközben azt kiabálták: „Halál a buzikra!”, valamint „A vadászat elkezdődött!” A rendőrség az itteni támadásokat visszaverte, s lezárták a menet útvonalát, a randalírozó fiatalok jelentős része ekkor még elmenekült.

A mintegy egyórás késéssel elindult meneten a szervezők becslése szerint ezer ember vehetett részt (más becslések hatszáz főről szólnak), s a menet végén a szivárványszínű zászló haladt. A belváros kis részén áthaladó felvonulás ideje alatt, s annak közvetlen környezetében komolyabb incidens nem történt.

A randalírozók (akik az amerikai nagykövetség beszámolója szerint jelentős mértékben megegyeztek azokkal, akik 2008-ban pusztítottak, többek között Mc Donald’s üzleteket feldúlva) azonban hatalmas pusztítást végeztek, a felvonulás után is. Megrongálták a kormányon lévő Demokrata Párt székházát (ez a párt adta Borisz Tadics köztársasági elnököt): Molotov-koktélokat dobtak be az épületbe, a tüzet azonban gyorsan eloltották. Betörtek még számos kirakatot, épületek – így a köztévé – ablakait, autók ablakait is, kukákat borogattak fel, s egy rendőrautó is lángra kapott. A rendőrök páncélozott járműveket és könnygázt használtak az oszlatáshoz.

A szerb kormány elítélte a vandalizmust. A meneten részt vett egyébként a kormány képviseletében Svetozar Ciplic, az emberi jogi és kisebbségekért felelős miniszter, aki személyesen ítélte el a homofób indíttatású cselekményeket, s a vandalizmust. Tadics elnök is elítélte az erőszakot, és kijelentette: „az állam kész felvenni a harcot a huligánok és vandálok ellen, akik veszélyeztetik a polgárok biztonságát”. Hozzátette: „Szerbia garantálja az emberi jogok biztosítását valamennyi állampolgár számára, függetlenül a köztük lévő különbségektől, és nem vonja vissza ezeket a szabadságjogokat” az erőszak nyomására.

Nyilatkozott a város főpolgármestere, Gragan Gyilasz is, aki úgy véli, a zavargásoknak kevés köze van a homoszexualitáshoz, és inkább egy általánosabb vandalizmus részei. „Ami itt folyik, annak semmi köze a Gay Pride parádéhoz. Sajnos mindig vannak olyan emberek, akik minden alkalmat megragadnak, hogy elpusztítsák saját városukat. Szerencsére ember nem halt meg” – fogalmazott a városvezető. Hozzátette: a randalírozók által okozott károk értéke több mint egymillió euróra tehető.

A nap végén megjelent adatok szerint a legtöbb sérült a rendőrök közül került ki: a Belügyminisztérium jelentése szerint az összecsapások következtében 78 egyenruhást kellett orvosi ellátásban részesíteni, s megsérült 17 tüntető is. 188 embert vettek őrizetbe, s közülük 53-at le is tartóztattak. Az intézkedések során legalább egy lövés is eldördült.

A szervezők és a résztvevők – az atrocitások ellenére – örültek, hogy 2001 óta elsőként ismét meg lehetett rendezni a Belgrád Pride-ot. „Ez egy első lépés. Hosszú az út előttünk, de örülök, hogy a Gay Pride-ra végül sor került” – fogalmazott a sajtónak az egyik résztvevő, Sara. Nikola úgy vélte, hogy a melegek körében tapasztalható „élő félelem” korában fontos, hogy egy ilyen menettel láthatóvá váljon az LMBT-közösség. „Rendőrökkel körül véve ez nem ideális, de ez az első lépés. Tíz év múlva talán már máshogy lesznek a dolgok” – fogalmazott.

Legutóbb 2001-ben tudtak rendezni melegfelvonulás Belgrádban, ám azt végül szélsőjobbos, valamint futballszurkolói csoportok szétverték. A helyi melegek sokáig nem mertek felvonulást szervezni, egészen a tavalyi esztendőig, amikor azonban a szervezők egy nappal a tervezett rendezvény előtt voltak kénytelenek lemondani azt, mivel a rendőrség a várható fenyegetések ellenére sem biztosította megfelelően a felvonulást. Az idei felvonulás előtt több nemzetközi szervezet támogatásáról biztosította a résztvevőket, s többen részt is vettek a felvonuláson, mint például az Amnesty International, mely közleményt is kiadott a felvonulás előtti napokban (lásd. a keretes szöveget). A magyar AI-t négy fő is képviselte a Belgrád Pride-on. Részvett a meneten Vincent Degert, az Európai Bizottság küldöttségének vezetője, valamint Konsztantin Jerokosztopulosz, az Európa Tanács különmegbízottja is. Degert még a felvonulás előtt azt mondta: „Azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük a toleranciát, a szólásszabadságot és a gyülekezés szabadságát”.

Számos külföldi melegszervezet aktivistái is részt vettek az eseményen, így láthattuk azt a Claire- t is, aki minden kelet-európai Pride-ra el szokott látogatni, így hazánkban is volt többször. A videókon egyértelműen beazonosítható a hölgy, aki meleg és alternatív brit zászlóval vett részt a felvonuláson. Az egyik lett melegszervezet, a Mozaika képviselője, Linda Freimane úgy fogalmazott: „Kezdetben ugyanez volt a balti országokban is, túl sok volt az erőszak és túl sok a rendőr, hogy megvédjenek minket. Fokozatosan, mind a rendőrség, és általában a társadalom kezdett elfogadni bennünket és az igényeinket is. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez fog történni Szerbiában is.”

Még a felvonulás előtt, pénteken közleményt adott ki a Szerb Ortodox Egyház, elítélve a tervezett felvonulást. Arra hivatkoztak, hogy a Pride „megsérti a közerkölcsöt”, és arra törekszik, hogy „aláássa a keresztény erkölcsöket”. Hozzátették, hogy ellenzik a szexuális orientáció vagy bármilyen más személyes hajlam „nyilvános kifejezését és reklámozását”, különösen akkor, ha az sérti a polgárok azon jogát, a magánélet és a családi élet szentségéhez kötődik. Mindennek hatására szombaton egyébként megrendeztek már egy ellentüntetést Belgrádban. A Dveri nevű nacionalista szervezet felhívására több ezren vettek azon részt (egyesek szerint nyolcezren, mások szerint húszezren), a „családok védelme” érdekében.

fotók: tetu.com

Hanzli Péter

Az Amnesty International legújabb közleménye:

Belgrád Pride 2010 – felhívás toleranciára, a diszkrimináció ellen

Október 10-én zajlott le a Belgrád Pride 2010, amely közel 10 éve az első ilyen felvonulás volt Belgrád belvárosában. A felvonulás a kormánytól a Pride betiltását követelő, nacionalista szervezetek és a szerb ortodox egyház képviselői által vezetett tüntetéseket követő napon került megrendezésre.

A Pride reggel, szép időben, a toleranciára való felhívással kezdődött, de a felvonulás helyszínén kívül kibontakozó erőszakhullám bebizonyította, hogy a toleranciát egyelőre még nem sikerült kivívni.

Annak érdekében, hogy egy Belgrád belvárosában található csendes parkba eljussanak, a szerb leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség tagjai és támogatóik rendőrségi kordonról rendőrségi kondonra meneteltek, felfegyverzett, lovas és páncélozott járművekben ülő rendőrök mellett elhaladva.

Ezernél is több ember gyűlekezett ebben a parkban, mielőtt elindultak volna a közeli utcákat érintő menetre. Köztük voltak a szomszédos országok LMBT aktivistái, az Amnesty International, valamint egyéb nemzetközi szervezetek aktivistái, EU nagykövetek, szerb politikusok és a szerb civil társadalom képviselői.

Boban Stojanovic, az esemény szervezőinek egyike nagyon elégedett volt a résztvevők magas számával és a támogatással, melyet a parádé kapott mind az államtól, mind a civil társadalomtól. Az LMBT személyekkel szembeni diszkrimináció felszámolásával kapcsolatban azonban Stojanovic sokkal óvatosabb volt. “ Mindig is lesznek a társadalomban olyan körök, melyek nem fogadnak el minket. Ez csupán a párbeszéd kezdetét jelenti.”

Az országukban megrendezett számos Pride rendezvénnyel a hátuk mögött a fiatal bolgár aktivisták igen lelkesek voltak. “A parádé nagyszerű. Olyan sokan jöttek el! És ami a legfontosabb, a kormánytagok is támogatásukat fejezték ki a rendezvény iránt és ma ők is itt vannak velünk. Ez sokkal több, mint ami a bolgár hatóságokról elmondható.”

Linda Freimane, a lettországi LMBT szervezet, a Mozaika képviselője számos, a Balti országokban megrendezett diszkrimináció ellenes felvonulás veteránjának számít. Szerinte az LMBT aktivisták előítéletekkel és intoleranciával szembeni küzdelmei kapcsán felmerülő kihívások bizonyos hasonlóságokat mutatnak. “A kezdetekkor ugyanez történt a Balti államokban, túl sok erőszak és túl sok minket védő rendőr. Mind a rendőrség, mind általában a társadalom fokozatosan kezdett elfogadni bennünket csakúgy, mint követeléseinket. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez történik majd Szerbiában is.”

Ugyanebben az időben szélsőségesek kövekkel és robbanószerekkel dobálták a rendőrséget, megsebesítve ezzel sok rendőrt, felgyújtva épületeket és járműveket egyaránt. Belgrád belvárosa “belépni tilos” zónává vált. Central Belgrade became a no-go zone.

Ahogy az egyik szerb LMBT aktivista, Majda Puaca fogalmazott, “a hatóságok most eddigi politikájuk gyümölcsét élvezik”, emlékeztetve ezzel az LMBT közösség támogatottságának hiányára egészen ezidáig.

Azonban, ahogyan arra az Amnesty Internationalt képviselő David Diaz-Jogeix figyelmeztetett, a 2010-es Belgrád Pride jelentősségét nem szabad alábecsülni: “ A mai nap történelmi pillanat volt Szerbiában – egy évtizede az első alkalom, amikor az LMBT közösség és támogatóik szabadon összegyűlhettek – a rendőrség teljes és proaktív védelme mellett – és a sokszínűséget ünnepelhették. Reméljük, hogy ez a jövőbeli párbeszéd és tolerancia tekintetében mérföldkövet jelent Szerbiában.” (forrás: Amnesty International Magyarország, 2010. október 12.)