Nyolc évvel ezelőtt, október 24-én reggel, San Franciscói otthonában hunyt el 90 éves korában Harry Hay, az első amerikai melegszervezet legendás alapítója. Halálának oka súlyos tüdőrák volt. A nagyformátumú, ugyanakkor vitatott melegmozgalmár elméje az utolsó napig vidám és tiszta maradt…

Az álmában elhunyt Hay néhány héttel halála előtt még bejegyzett élettársi kapcsolatra lépett John Burnside-dal (lásd. a képen), akivel több mint negyven éve éltek együtt. Hay alakja az amerikai melegek között valódi fogalom, a nemzetközi LMBT-társadalomban azonban kevésbé számít ismertnek. Pedig példátlan szerepet játszott abban, hogy az ötvenes évektől kezdve az amerikai melegek ugyanúgy egy üldözött kisebbségként kezdtek megjelenni a köztudatban, mint a fekete bőrűek. Hay célja egy életképes szervezet létrehozása volt, amely lehetővé teheti a melegek érdekvédelmét, valamint a többségi társadalommal való kommunikációt.

Harry Hay Angliában született, 1912. április 7-én. Apja, id. Harry Hay egy bányászati cég fejlesztési vezetője volt, anyja, Margaret Neal amerikai állampolgár. Gyermekkorát Dél-Afrikában, majd 1914-től Chilében töltötte. Apja gyakori hiányát egy bébiszitter volt hivatott pótolni számára. A család végül 1916-ban (az apa bányabalesete után) Kaliforniába költözött, s később az amerikai állampolgárságot is megszerezték. Kezdetben citrusföldjükön gazdálkodtak, majd 1919-ben Los Angeles-be költöztek.

Az ifjabb Harry viszonylag hamar rádöbbent meleg mivoltára. Állítása szerint 11 évesen jött erre rá, mikor Edward Carpenter: The Sex Intermediate című könyvét olvasta, s magára ismert a homoszeualitás címszó alatt. Ekkor jött arra is rá, hogy nincsen egyedül, s hogy nem is őrült vagy perverz személyiség.

Gyerekként egy szarvasmarhákat tenyésztő ranchon is dolgozott, s itt találkozott elsőként a marxizmussal is. Egyszer, 1925-ben egyik indián munkatársa elhívta egy helyi ünnepre, ahol részt vett egy Wowoka szellemtáncban. Itt a kisfiút megáldották, s kijelentették: az indiánok nagy barátja lesz majd. Első homoszexuális élményét 14 éves korában, a kaliforniai óceánparton szerezte, egy Matt nevezetű matróz aktív közreműködésével. Később úgy fogalmazott, hogy ekkor vált a részévé a homoszexuális férfiak világméretű „titkos testvériségének”, ám ezen kijelentésének is marxista felhangja volt. Mindezt ugyanis – sztálinista értelmezés szerint – a „nacionalista identitás” egyik válfajának tekintette, sajátos „kulturális kisebbségként” értelmezve a homoszexuálisokat. Vallásos apja hamar tudomást szerzett fia melegségéről, s mindent igyekezett megtenni annak érdekében, hogy „kiverje” fiából ezt a „bűnt”. A fiú mindig is anyját szerette jobban, aki titokban támogatta zongorista és táncos terveit, míg apja mindezt meg nem akadályozta.

1929-ben fejezte be a középiskolát, s állítólag már ekkor találkozott egyik homoszexuális kalandja során egy férfival, aki felvilágosította, hogy már a húszas években is létezett egy nem kimondottan, de lényegében meleg szervezet Chicagóban, Társaság az Emberi Jogokért néven. A Stanford Egyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait (miközben egy ügyvédi irodában is dolgozott), ám azt nem fejezte be, így diplomát sem kapott. Még 1930-ban „elő is bújt” társainak, ám az egyetemet egy súlyos fertőzés miatt kellett megszakítania.

Elköltözött San Franciscóba, majd hamar visszatért Los Angelesbe, s egy filmstúdióban dolgozott, B-filmek kaszkadőr lovasaként. Később csatlakozott egy agitrop színházhoz, akikkel sztrájkok és tüntetések idején munkásmozgalmi darabokkal szórakoztatták a munkásokat. Emellett zömmel tanárként, majd munkaügyi ügyvédként dolgozott. Elvonta azonban figyelmét a politika, pontosabban a munkásmozgalom. Mint említettük, már fiatalon a marxizmus iránt érdeklődött, s aktívan részt vett az amerikai Kommunista Párt munkájában (1934-ben lépett be a pártba). Ekkor csatlakozott a Tony Pastor nevű színházhoz is, ahol szerelmes lett Will Geer színészbe. Ekkoriban vettek részt a Los Angeles-i sztrájkban is, többek között a „Clarabelle” néven ismert drag queen aktivista társaságában.

Azonban párttársai meleg-ellenes megnyilvánulásai is közrejátszottak abban, hogy ekkoriban igyekezett melegségét elfojtani. 1937-ben kezdődött „jungiánus” pszichoterápiája (a kép egy évvel később készült), s pszichiátere igyekezett átnevelni őt. Az ő biztatására házasságot is kötött egyik „elvtársnőjével”, Anita Platkival. A házasságból két gyermek (Kate 1943-ban és Hannah 1945-ben) is született. Hay azonban már 1941-ben rádöbbent, hogy a „pszichoterápiás kezelés” nem volt sikeres, s hogy nem vált ettől heteroszexuális férfivá. Így ismét szexuális kapcsolatra lépett férfiakkal, s 1951-ben feleségével elváltak. Ez hatással volt a pártból való kizárására is (hivatalosan „biztonsági kockázatot” jelentett a pártnak).

Már az 1948-as elnökválasztási kampányban felemelte szavát, a Progresszív Párt elnökjelöltjét, Henry A. Wallace-t támogatva, politikai jogokat követelve a homoszexuálisoknak (a gay („meleg”) kifejezés ugyanis ekkor még nem volt politikai fogalomként használatos). Ezek a megfontolások vezették egy kiáltvány (The Call) megfogalmazásához, melyben elsőként írta le azt, hogy a homoszexuálisok egy „elnyomott szexuális kisebbség”. Ekkor még Androgün Kisebbség Társasága néven kívánt szervezetet létre hozni. Körül-belül két évbe tellett, míg hozzá hasonló gondolkodású melegeket meggyőzve, 1950. november 11-én többek között akkori szerelmével, Rudi Grenreich-hel (akivel 1952-ig voltak együtt), valamint Dale Jenning-szel, Bob Hullal és Chuck Rowlanddal együtt létrehozták a „Society of Fools” nevű csoportot. 1951 áprilisában ezt keresztelték át Mattachin Társaságra, mely az Egyesült Államok első igazi melegszervezetének tekinthető. A szervezet neve egyébként az olasz „mattachino” szóból ered, mely egy középkori farsangi maszk neve volt, s annak az udvari személynek az elrejtésére szolgált, aki büntetés nélkül kritizálhatta a királyt. Mindez a rejtőzködő melegeket, s a „maszkok” levételét kívánta szimbolizálni.

A titkos szervezet 1953-ban vált híressé egy tárgyalás révén, amikor is egyik tagjukat, Dale Jenning-szet fogták el egy parkban, „vulgáris viselkedés” vádjával letartóztatva. Jennins a tárgyalás során elismerte, hogy homoszexuális, azonban tagadta bűnösségét. A pert végül megnyerték (ráadásul az esküdtszék 11:1 arányban döntött az ártatlanság mellett), s ezzel a szervezet országosan is ismert lett. Az anonim társaság tagsága gyorsan bővült, 1953-ra már kétezren voltak, s csak a per heteiben százan csatlakoztak hozzájuk. Hay (aki a ritka felvételen bal oldalt hátul található) kommunista meggyőződése azonban sokaknak nem tetszett, így 1953-ban, a hidegháború közepén, a hírhedt McCarty szenátor vezette „boszorkányüldözések” során – megelőzendő a hatalommal való konfrontálódást – kizárták a saját maga által alapított szervezetből (melynek Los Angeles-i ága 1961-ben meg is szűnt).

Egy időre eltávolodott a melegmozgalomtól. Akkori párja, egy fiatal dán bevándorló, Jorn Kamgren (akivel 1962-ig éltek együtt) kalapüzletét támogatta, majd érdeklődése ismét az indián kultúra felé fordult. Történeti kutatásokat is végzett az egyes észak-amerikai indián kultúrákban élő ún. „két-szellemekről” („Two-Spirit”; francia megnevezéssel: „berdache”), vagyis nőként nevelt férfiakról.

1955-ben idézték be az Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló kaliforniai bizottsághoz, ahol ugyan elismerte, hogy kommunista, ám tiszta szívvel tudta azt állítani, hogy nem tagja a pártnak. Aktivista háttérbe szorulása mellett azonban továbbra is tartott fenn kapcsolatot melegaktivistákkal, így Jim Kepnerrel, az ONE nevű szervezet tagjával, akivel 1963-ban rövid ideig viszonyuk is volt. Ekkor találkozott Hay John Burnside-dal, akivel innentől kezdve elválaszthatatlan párok lettek.

Azonban később is sokat tett a melegmozgalomért, s más szervezetekkel is együttműködött. A hatvanas években csatlakozott a vietnami háború elleni mozgalomhoz, s felszólalt a sorkatonaság eltörlése mellett is. Aktívan együttműködött az észak-amerikai indiánok érdekvédelmi szervezeteivel. Párjával létrehozták a Circle of Friends Loving nevű csoportot, ám ez gyakran csak kéttagú szervezetként működött. E minőségükben 1966-ban részt vettek az Észak-amerikai Homofil Szervezetek konferenciáján (Nacho) is. S két évtizeddel a Mattachine alapítása után Hay közreműködött az amerikai Gay Liberation Front nevű szervezet létrehozásában is, s a Los Angeles-i csoport első elnökévé is megválasztották.

Párjával 1970-ben az új-mexikói Santa Fébe költöztek. A helyi indián közösség kutatása mellett pedig egy újabb meleg spirituális csoportot hoztak létre, „Radical Faeries” (kb.: „Radikális Tündérek”) néven, mely kifejezetten meleg férfiak társasága volt. A társaság azonban nem volt hosszú életű, hatalmi ellentétek miatt hamar feloszlott. Két szervezőtársuk, a Los Angeles-i aktivista Don Kilhefner és a jungiánus terapeuta Mitch Walker Hay és Burnside „hatalmi botlásai” miatt kilépett a „Véres Vasárnapként” elhíresült ülésen, létrehozva a Treeroots nevű csoportot.

Az 1980-as évektől azonban Harry Hay meglehetősen ellentmondásos szerepbe került. Elvetette ugyanis azt a lépést, melynek eredményeképpen kizárták az egyértelműen pedofil jellegűnek tekinthető Észak-amerikai Férfi-Fiú Szerelem Szövetséget (NAMBLA) a melegszervezetek együttműködéséből (1986-ban pedig a rendőrség is kihallgatta, mivel az akkori Los Angeles-i felvonuláson a „NAMBLA velem vonul” feliratú kitűzővel vett részt). Emellett már idős korára a Pride-ok egyik lelkes támogatójává vált, az 1969-es Stonewall-lázadás 25. évfordulójára rendezett New York-i felvonuláson azonban nem volt hajlandó részt venni, mert arról kizárták a NAMBLA-t. Ekkor egy alternatív melegfelvonuláshoz csatlakozott, melynek neve „The Spirit of Stonewall” volt.

Élete végéig azt hirdette, hogy az asszimiláció nem jó út a melegek számára, támadva ezzel az ACT UP nevű melegszervezet politikáját is. Még egy 2000-ben kelt interjújában is úgy vélte ugyanis, hogy „az asszimilációs mozgalom visszavisz bennünket a Föld alá”.

Rendkívül idős korában, 1999-ben költözött vissza párjával Los Angeles-be, mivel tüdőgyulladására és tüdőrákjára itt kaphatott megfelelő kezelést. Ugyanebben az évben még részt vett a helyi melegfelvonuláson is. 2002. október 24-én hunyt el, 90 éves korában.

fotók: gay.ru; outhistory.org; wikipedia

Hanzli Péter