Az LMBT jogok védelmezői 2010. december 28-ára tiltakozó gyűlést szerveztek a thaiföldi fővárosban, a kormánynak otthont adó épület (Government House) előtt. Ennek oka az volt, hogy a thaiföldi kormány nem írta alá azt az ENSZ-határozatot, mely kimondta, hogy a szexuális kisebbséghez való tartozás miatt tilos bárkit is kivégezni.

A Bangkokban megtartott demonstráción mintegy ötven fő vett részt, ahol egy nagy szivárványzászló hátterében követelték, hogy a kormány igenis csatlakozzon a kezdeményezéshez, s tartsa be korábbi ígéreteit mindezzel kapcsolatban. Thaiföld ugyanis korábban vállalta, hogy a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően meghonosítja ezen „politikákat” a saját jogrendszerében.

A demonstráció végén az azon részt vevők bemutattak egy szatirikus performanszot is, annak érzékeltetésére, hogy milyen megaláztatásokat és zaklatásokat kell elszenvednie a homoszexuális és transzszexuális embereknek.

A thaiföldi melegek helyzete azonban – sok más országhoz képest – nem tűnik olyan rossznak. Az ENSZ-határozat aláírásának elmaradása azért sem igazán érthető, mivel Thaiföldön a homoszexualitás 1956 óta nem számít bűncselekménynek (ekkor törölték el a szodómia büntethetőségéről szóló jogszabályt). S bár az LMBT-családokat, párokat semmiféle védelem nem illeti meg (bejegyzett élettársi kapcsolatnak még nyoma sincsen), az örökbefogadás teljesen szabályozatlan (legalábbis nem derül ki, hogy melegek fogadhatnak-e örökbe gyereket vagy sem), s nem létezik törvény a diszkrimináció elleni védelemről sem, például a melegek – 2005 óta – teljesíthetnek katonai szolgálatot, s a beleegyezési korhatár is egységes: 16 év.

S bár – Elton John bejegyzett élettársi kapcsolatának megkötése után – LMBT-aktivisták felvetették, hogy biztosítani kéne valamilyen családjogi státuszt a melegeknek, abból semmi sem lett, mint ahogy a Natee Theerarojnapong, emberi jogokkal foglalkozó kormányzati tisztviselő és Anjana Suvarnanda leszbikus aktivista azon javaslatából sem lett semmi, hogy a 2007-ben elfogadott új alkotmányban részletesen foglalkozzanak a nemi identitás és a szexuális orientáció kérdésével.

A meleg párokat azonban viszonylag tolerálják az országban, leginkább a nagyobb városokban és a „nyugatiasabb” területeken, így Phuketben és Pattayában. A társadalom régóta híres toleranciájáról: számos meleg szórakozóhely működhet az országban, az első thai LMBT magazint is már 1983-ban kiadták. 1999 és 2007 között rendszeresen tartottak LMBT fesztiválokat is, annak ellenére, hogy mind a széles társadalomban, mind az LMBT-közösségen belül vitákat váltottak ki, azok azonban 2007 óta pénzügyi okok miatt elmaradtak.

2002 óta a homoszexualitás már betegségnek sem számít: az ország egészségügy minisztériuma ekkor törölte azt a mentális betegségek és zavarok listájáról. 2007-ben a melegekre – és a férfiakra is – kiterjesztették a nemi erőszak vagy például a családon belüli erőszak tényállását (egészen addig csak heteroszexuális nők lehettek sértettek ilyen ügyben). 2009-ben viszont az ottani Vöröskereszt megtiltotta, hogy meleg férfiak várt adjanak (kb. akkor, amikor hazánkban megszűnt ez a korlátozás).

Nincsen szabályozva Thaiföldön a gyűlölet-bűncselekmények kérdése, s léteznek még olyan foglalkozások, ahol kifejezetten tiltják a homoszexuálisok jelenlétét. Ilyen a buddhista szerzetesek köre. Bizonyos szórakoztatóipari ágazatokban viszont a transzszexuálisok jelenléte számít magasnak: ilyen részben a televízió világa (maga az LMBT téma a nyolcvanas évektől jelenik meg a médiában, igaz sokáig meglehetősen sematikusan), valamint a kabaré. Pattayában külön színház (az ún. Alcazar Theater) működik, mely kizárólag transz művészeket foglalkoztat. Ennek ellenére a hivatalos nemváltás kérdése sokáig megoldatlan volt, s csak 2007 óta biztosított az, akkor is csak a nemátalakító műtét után.

fotók: gay.ru; wikipedia

Hanzli Péter