2010. január 1-én lépett életbe Ausztriában a törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, és az új lehetőséggel az első évben több mint 600 meleg és leszbikus pár élt. Azóta ez a szám tovább emelkedett. Bécsben 2010-ben 365 pár választotta az együttélésnek ezt a módját, így csak a számokat tekintve az év minden napjára jutott egy bejegyzés az anyakönyvi hivatalokban.

A valóságban persze az arányok ettől eltérőek, és az év első felére lényegesen több bejegyzés jutott, mint a másodikra, ami híven tükrözi mindazt, hogy sokan évek óta vártak erre az alkalomra. A legintenzívebb hónapok Bécsben január, március és május voltak. A statisztikai adatok azonban nem számolnak azokkal a meleg és leszbikus párokkal, akik külföldön kötöttek bejegyzett élettársi kapcsolatot vagy házasságot, holott a törvény értelmében ők osztrák szempontból is bejegyzett élettársaknak tekintendők. Akik ezt 2010. január 1-ét megelőzően tették, a törvény életbelépésének napjával váltak Ausztriában is bejegyzett élettársakká. Külföldön kötött bejegyzett élettársi kapcsolat vagy házasság esetén elegendő a dokumentumok bemutatása, újabb procedúrára nincs szükség.

Az anyakönyvi hivatalok csak a nagyobb városokban intézik a bejegyzéssel kapcsolatos adminisztrációt, a törvény ugyanis közjegyzői aktust ír elő. Ennek ellenére röviddel a törvény életbelépése után egymás után jelezték a nagyvárosok vezetői, hogy megnyitják a házasságkötő termeket, illetve az anyakönyvi hivatalokat a „házasulandó” melegek és leszbikusok számára. Hiába próbálták tehát konzervatív politikusok az azonos nemű párok boldogító igenjét kevésbé ünnepélyes keretek közé szorítani, hamar kiderült, hogy a kirekesztés ilyen formáját kevesen támogatják.

A bejegyzett kapcsolatok esetében a férfi párok aránya 70%, és a bejegyzésre alkalmas első lehetséges napon, 2010. január 4-én is négy férfi pár hitelesítette elsőként élettársi kapcsolatát a fővárosban. A bécsi bejegyzések nagy száma abból is adódik, hogy itt minden olyan helyen, ahol házasodni lehet, bejegyzett élettársi kapcsolat is köthető, ugyanolyan ünnepélyes és méltóságteljes keretek között. Így nem meglepő, hogy olyan párok is Bécset választották az esemény színhelyéül, akik nem a fővárosban élnek.

Nem kevesen azonban továbbra is fenntartásokkal fogadják a törvényt, elsősorban annak diszkriminatív pontjai miatt. Ezek között akad olyan, ami valószínűleg nem állja ki az alkotmányosság próbáját, tehát csak idő kérdése a korrekció. Itt persze nemcsak az osztrák alkotmányról van szó, a törvények felülvizsgálatánál ugyanis a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit is figyelembe kell venni. Kevés esélye van például annak a szabályozásnak a túlélésre, ami megfosztja a bejegyzett élettársakat családnevüktől (németül „Familienname”), ami továbbiakban csak „vezetéknévként” (németül „Nachname”) szerepelhet, még akkor is, ha egyébként nem veszik fel egymás nevét, amire a törvény lehetőséget ad. Lehet tehát családi neve egy újszülöttnek, egy hajadonnak, egy elváltnak vagy özvegynek, sőt akár egy egyedül vagy nem regisztrált kapcsolatban élő melegnek is, de mihelyt kapcsolatának törvényesítésére szánja el magát, erről a luxusról le kell mondania. Egyesek ezt a melegek látványos megbélyegzésének tekintik, hiszen csak az ő dokumentumaikban szerepel ez az új forma. Itt persze megint a konzervatív politikusok ügyeskedéséről volt szó, nehogy már a meleg párok majd azt gondolhassák, hogy ők családot alkotnak.

Meglepetéssel nyugtázhatták a törvény életbelépését követően ugyanezek a politikusok, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2010-ben éppen egy Ausztriát elmarasztaló döntésében mondta ki, hogy a stabil párkapcsolatban élő azonos nemű párokat családnak kell tekinteni. A bíróság határozata bizonyára hatással lesz a bejegyzett élettársi kapcsolatok jövőjét tekintve egész Európában.

fotó: qx.se

Baksy Péter