Az ugandai emberi jogi aktivista, David Kato brutális meggyilkolásának híre az egész világot bejárta. Davidet otthonában, Kampala külvárosában verték agyon január 26-án. Munkáját nagyrészt annak szentelte, hogy segítsen azoknak, akiket szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt üldöznek. - olvasható a Népszabadságban Navanethem Pillay, az ENSZ emebri jogi főbiztosa írása.

A halálát megelőző hónapokban ő maga is gyűlöletkampány célpontja lett, amikor egy helyi újság, a The Rolling Stone, leközölte nevét, fényképét és lakcímét az újság által melegnek vagy leszbikusnak tartott több tucat emberével együtt, és az érintettek felakasztására biztatott. A múlt hónapban került ez az ügy a bíróság elé, ahol David és még két felperes elérték, hogy a napilapban hasonló publikáció többé ne jelenhessen meg a jövőben.

David Kato nyíltan vállalta homoszexualitását és védte a leszbikusok, a melegek, a biszexuálisok és a transzszexuálisok jogait. Ezek a tények nyilvánvalóan azt a feltételezést erősítik, hogy David halálos homofób támadás áldozata lett. Halálának körülményeit egyelőre még vizsgálja a rendőrség. Meg kell várnunk a nyomozás eredményét, hogy megtudjuk, ki ölte őt meg és miért. De bárki legyen is a haláláért felelős, bármi legyen is tettének az oka, ismerjük azt a félelmet, amelyet sok leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális érez Ugandában és máshol a világban, ahol széles körben elterjedt előítéletekkel és a homofób erőszak veszélyével kell szembenézniük. Ők David Kato halálával egy bátor és szókimondó érdekvédelmi aktivistát vesztettek el. Ha ez a gyilkosság vitákat gerjeszt a homofób erőszakról és diszkriminációról, akkor David halála nem lesz teljességgel értelmetlen.

Ebben a vitában elkerülhetetlenül fel kell vetődnie a homoszexualitás dekriminalizációjának. A homoszexualitásért járó büntetőjogi szankciók továbbra is jelen vannak több mint 70 ország, köztük Uganda törvénykönyvében. Az ilyen törvények teljességgel korszerűtlenek, legtöbbjük még a régi gyarmati időkből maradt meg. Ezek eleve diszkriminatív törvények, amelyek sértik az egyének emberi jogait. Az érintett országok gyakran a közvéleményre hivatkozva magyarázzák ezeknek a törvényeknek a meghagyását. A közvélemény azonban önmagában nem igazolhatja azt, hogy bizonyos embereket jogaiktól megfosszanak.

A homoszexualitás dekriminalizációja az első lépés a törvény előtti egyenlőség felé. De valóságos és tartós fejlődést csupán a törvények megváltoztatásával nem lehet elérni. Meg kell változtatnunk a gondolkodást is. A homofóbia, csakúgy mint a rasszizmus és a nőgyűlölet, tudatlanságból született előítélet. És az előítélet más formáihoz hasonlóan a leghatékonyabb ellenszere az információáramlás és az oktatás. Az elmúlt fél évszázadban a legtöbb társadalomban jelentősen megváltozott a közvélemény a származási csoportokat, a nemeket és a fogyatékosokat érintő kérdésekben. A kihívás mindazok számára, akik hisznek az emberi jogokban és a diszkrimináció megszüntetésében, az hogy elősegítsük a közvélemény ilyetén megváltozását azok irányába is, akik a szexuális hovatartozás és nemi identitás szempontjából különböznek a társadalom többségétől.

Ez óriási feladat és mindannyiunktól aktivitást és elkötelezettséget követel. Kívánatos lenne, hogy minden iskolai tantervben jelen legyenek a diszkrimináció elítéléséről, az állampolgári egyenlőségről és az emberi jogok, az emberi méltóság tiszteletéről szóló alapüzenetek. Ezeket olyan hatékony oktatási kampányokkal kell megerősíteni, amelyek eljutnak a széles közvéleményhez is. A civil társadalom szerepe is létfontosságú. Bárhol a világon, ahol társadalmi fejlődést tapasztaltunk az elmúlt évszázadban, azt láttuk, hogy a közösségek és a civil szervezetek összefogó ereje elengedhetetlen volt ehhez a fejlődéshez. Ma, a közösségi média és az internetalapú kampányok révén a civil társadalom nevelő ereje, kampányaik hatása erősebb lehet, mint valaha.

Mi az Egyesült Nemzetek Szervezetében támogatjuk és sürgetjük a változást. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár már elkötelezte magát ebben az ügyben. 2010. december 10-én, az emberi jogok napján fogadalmat tett, hogy munkálkodni fog a homoszexualitás dekriminalizációjáért az egész világon, felhasználva a diplomácia és a nyilvános képviselet nyújtotta lehetőségeket a támogató erők mobilizálása érdekében. „Az erőszak csak akkor ér majd véget, ha szembefordulunk az előítéletekkel” – mondta. „A megbélyegzés és a diszkrimináció akkor ér majd véget, ha egyetértünk abban, hogy szólnunk kell. Ehhez az szükséges, hogy mindanynyian megtegyük, amit tudunk, szólítsunk fel szolidaritásra otthon, az iskoláinkban és közösségeinkben.

Ma egy tiszteletünkre és megbecsülésünkre méltó ember életére emlékezünk, egy kiemelkedő emberi jogi aktivistára. Tisztelegjünk David Kato emléke előtt azzal, hogy megerősítjük elkötelezettségünket azon értékek iránt, amelyeket minden erejével és tudásával igyekezett megvédeni, abban a meggyőződésben, hogy az egyenlő bánásmód és az emberi méltóság szexuális hovatartozás vagy nemi identitástól függetlenül mindenkit megillet.

fotó: newshopper.sulekha.com

forrás: Népszabadság, 2011. február 9.

Kapcsolódó cikkeink:

Navanethem Pillay: Az intolerancia erőszakossága