Egy nem mindennapi, egyes szám első személyben elbeszélt regényt ajánlunk olvasóink figyelmébe, mely azon kevés szépirodalmi művek közé tartozik, mely a transzszexualitást mutatja be – egy rendkívül személyes nézőpontból. A regény 2009-ben az Európai Unió Irodalmi díjában részesült.

A történet emlékező főhőse, Adèle közel tíz éve vezeti az iskolabuszt, amellyel a francia magashegységi környezetben fekvő vercors-i fennsík kis falvaiban, tanyáin élő gyerekeket szállítja az iskolába, magas sziklaszirtek között, kanyargós úton – gyakran hóviharban vagy a kőomlástól veszélyeztetetten. Az út során sok-sok szeretettel figyeli a kisgyerekeket és a cseperedő kamaszokat, és közben visszaidézi saját gyerekkorát, amikor még kisfiú testében élt: megismerhetjük gyermekkorát, kapcsolatát testvérével és szüleivel, ébredező szexualitását és a másik nemhez való viszonyát is. Ismerős számára ez a táj, minden szegletét és barlangját ismeri, az emberek is ismerősek, mintha mindig is itt élt volna. Vagy az nem ő volt? Vagy akkor más volt? Pedig itt találja meg élete nagy szerelmét, és itt derül fény az ő legmélyebb, legintimebb titkára is.

Öccsével, Axellel ugyanezen a vidéken nőtt fel, és már akkor is tudta, hogy ő más, mint a többi kisfiú: hogy ő igazából nő. Édesanyja halála után nem sokkal a két testvér együtt hagyja el a családi tanyát, és a fiú a városban egyre jobban megélheti nőiségét (ekkor még fizikailag férfiként), de öccse, bár szereti őt, nem tudja elfogadni bátyja elvesztését. Miután különválnak egymástól, a nemátalakító műtét után már Adèle-ként tér vissza gyerekkora helyszínére, ahol senki nem ismeri fel, így boldogan elvállalja a felajánlott sofőri állást. Most azonban újra felbukkan rég nem látott öccse és szerelmes is lesz egy Tony nevű férfiba, kérdés: meddig őrizheti meg a titkát. Hogyan változik meg mindettől az élete?

A regény azt a nem mindennapi lelki utat mutatja be, melynek végén – a nagy titok átkozott, ugyanakkor megnyugtató kitudódása után – a főhős megfogalmazhatja: „Tudom, hogy az idő elfújja az ostoba fecsegést, begyógyítja a sebeket. A pletyka átfordul abba, amit épp elfedni szeretett volna, egyfajta igazságba, az én igazságomba. Környékbeli kisrác voltam, de soha nem vált férfi belőlem. Itteni kisrác voltam, és egy környékbeli nő lett belőlem. Tudom, hogy a fennsík elég nagy ahhoz, hogy kifáradjanak azok a szájak.”…

Az erőteljes és költői nyelven, egyes szám első személyben megszólaló regényben egy különleges életsorsot és identitást ismerhetünk meg. Miközben a regény lapjain egy csodálatos hegyvidéki táj is érzékletesen jelenik meg: leírását olvasva szinte magunk előtt látjuk a színek, a formák és az illatok végtelen szépségét. A francia írónőnek, egyben vizuális művészeteket oktató tanárnak 2009-ben az Európai Unió Irodalmi díjával jutalmazott műve a kortárs világirodalom iránt érdeklődőknek ajánlható.

fotó: kello.hu

Az írás megegyezik a Company magazin 2011. májusi számában szereplő könyvajánlóval.

Hanzli Péter

Emmanuel Pagano: Holdszivárvány
Mandorla-ház, Dunakeszi, 2011.
Ára: 2990 Ft