Az utóbbi években Kína nagy lépéseket tett előre az emberi jogok területén, s ezen lépések között megtiltották a politikai foglyok körében a homoszexuálisokat érő diszkriminációt – írja a China Daily. Mindez természetesen kissé PR-ízű szövegnek tűnik, hiszen jól tudjuk: az emberi jogi kérdésekben Kínának van még mit behoznia.

Az azonban tény, hogy a kínai Igazságügyi Minisztérium megváltoztatta a foglyokra vonatkoztatott magatartási kódexét, és abból törölték egyebek mellett a homoszexualitás vagy például a festett haj tilalmát – árulta el az angol nyelvű kínai újságnak Feng Csangjian, az Igazságügyi Minisztérium Bűnmegelőzési Intézetének tanszékvezetője, aki azt is elmondta, hogy a kódex megváltoztatásának betartását ellenőrizni fogják a kínai börtönökben.

Feng a negyedik pekingi emberi jogokról szóló fórumon azt is elmondta, hogy a szexuális irányultság alapján nem érhet hátrányos megkülönböztetés senkit sem, függetlenül attól, hogy az illető börtönben ül vagy sem. Hozzátette azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy a homoszexuális cselekedetek a börtönben elfogadhatónak tekinthetők. „A rabok akkor maradnak békében, ha a homoszexualitás továbbra is „spirituális” szinten marad – mondta Feng. – De a foglyok nem szabad emberek, nem tudják követni magukat, szabadon, úgy, mint más emberek.”

A Kínai Népköztársaságban egyébként 2001. április 20. óta nem számít a homoszexualitás betegségnek, s bár az ókorra visszanyúló igen jelentős hagyománya van az azonos neműek közötti szerelemnek, a társadalmi előítéletek eléggé erősek, bár változóban vannak. Egy 2000-es kutatás szerint a kínai emberek 48,15 százaléka elfogadja a homoszexuálisokat, 30,9 százaléka helyteleníti ezt, 14,46 százaléka bizonytalan, 7,26 százaléka pedig közömbös a kérdés iránt.

A jogi környezet viszonylag pozitív, bár sokat változott a helyzet a nyolcvanas évek óta. 1997-ben például felülvizsgálták a kínai büntetőtörvénykönyv egyik passzusát, mely meglehetősen homályos megfogalmazással a huliganizmusról szólt ugyan, ám ez alá még a két azonos nemű személy közötti, közös megegyezésen alapuló homoszexuális viselkedést is be lehetett sorolni. A kínai szervek megítélését tekintve a melegség a „három N” kategóriájába esik, vagyis a kínai állam a jelenséget „nem hagyja jóvá, nem ért vele egyet és nem hirdeti” (bu zhīchí, bu fǎnduì, bu tíchàng)

A kínai melegek száma természetesen meglehetősen magasra tehető, hiszen a világ legnépesebb államáról van szó. Adatok nincsenek, csak becslések – a China Daily egy nem túl régi cikkében kb. 30 millióra tette a Kínában élő melegek számát, mely a társadalom mintegy 2,3 százalékának felel meg.

Az utóbbi években már előfordult néhány, kisebb méretű, s nem igen promótált melegfelvonulás is az országban (leginkább Pekingben), ám a hatóságok továbbra is felemás módon reagálnak az LMBT témákra. 2006-ban például megtiltották a Túl a barátságon (Brokeback Mountain) című, meleg témájú film bemutatását, pedig a film rendezője Ang Lee volt (igaz, ebben az is közre játszhatott, hogy a Hollywoodban is rendkívül sikeres direktor tajvani születésű). Ugyanakkor például a kínai melegeknek van meleg újsága is, Men Box néven.

A nagyobb városokban, így a fővárosban, Pekingben, a legnagyobb kikötővárosban, Shanghajban, a délkeleti Guangzhouban (Kantonban) és Shenzhenben, a Qin-hegység lábánál fekvő Xi’anban, az északkeleti Dalianban vagy a Mianmar államhoz közeli Kunmingban egyre több a melegbár és szauna, ám sajnos ezen helyeken viszonylag rendszeresen ismétlődnek a rendőri razziák. S emlékezhetünk: a tavaly januárban tervezett pekingi meleg szépségversenyt is - az utolsó pillanatban - betiltotta a rendőrség (lásd korábbi írásunkat).

fotó: gay.ru; ohlalaparis.com; titleofmagazine.com

Hanzli Péter