Helyszíni tudósítás Genfből: Kasha Jacqueline Nabagesera ugandai LMBT-aktivista október 13-án vehette át az idei Martin Ennals-díjat, melyet az emberi jogok védelmezőinek ítélnek oda immár tizennyolcadik alkalommal. A díj átadására a genfi Victoria Hallban került sor a diplomáciai testületek és nemzetközi szervezetek képviselőinek, illetve a politikai és kulturális élet vezetőinek jelenlétében.

Idén természetesen a melegszervezetek is képviseltették magukat, de a kapuk minden érdeklődő számára nyitva álltak. Az idei díjátadó különlegességét már az elegáns épületbe lépve érzékelhettük, ahol az aktuális programfüzetek mellett a 360° LMBT-folyóirat októberi száma is a közönség rendelkezésére állt, és fogyott is szép számmal.

Hans Thoolen, a Martin Ennals Alapítvány elnöke nyitóbeszédében kiemelte, hogy az emberi jogi Nobel-díjként is emlegetett kitüntetést első ízben kapja LMBT-aktivista. Mondandóját itt kénytelen volt félbeszakítani, mert a hátsó sorokból elindult tapsvihar végigsöpört a termen, és végül minden jelenlévő lelkesen ünnepelte a zsűri döntését. Az idei díjátadó további pozitívuma volt, hogy szemben a korábbi két évvel, a díjazott is jelen lehetett az ünnepségen. A tavalyi kitüntetett, Muhannad Al-Hassani Szíriában börtönbüntetését töltötte, és akkor a közönséghez csak a börtönből telefonon rögzített nyilatkozat útján szólhatott. Az alapvető emberi jogokért küzdő ügyvéd szabadulásában a nemzetközi elismerés is szerepet játszhatott, és egy év késéssel ugyan, de most részt vehetett az eseményen, ahol a pódium is rendelkezésére állt. A Szíriában és más arab országokban zajló események még aktuálisabbá tették megrendítő nyilatkozatát.

Csak bízhatunk abban, hogy a díj a felszólalók által csak keresztnéven emlegetett Kasha számára is védelmet nyújt majd, aki alapító tagja és vezetője a Freedom and Roam Uganda nevű LMBT-szervezetnek. Hazájában, hasonlóan több más afrikai országhoz, a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek a diszkrimináción túl állandó veszélynek is ki vannak téve. Az idén január 26-án meggyilkolt David Kato szintén a Kasha vezette szervezet tagja volt, és azt követően ölték meg, hogy egy ugandai bulvárlap közzétette nevét más aktivistákkal együtt, és felakasztásukra szólított fel. A rendőrség ugyan még a nyomozás megkezdése előtt kijelentette, hogy nem gyűlöletbűncselekményről volt szó, és ez a nemzetközi médiában is visszhangot kapott, a felszólalók mindegyike a homofóbia áldozataként emlékezett meg David Katoról. A gyilkosság jelentős félelmet keltett az LMBT közösségben, és Kasha is arra kényszerült, hogy lakóhelyét rendszeresen változtassa. David Kato korábban határozott cselekvésre szólította fel a hatóságokat a bulvárlapokkal szemben, amelyek névvel, fényképpel és személyes adatok közlésével jelentettek meg listákat hasábjaikon, és társaival pert is nyert ellenük, életét azonban a bíróság ítélete sem tudta megóvni. A bulvárlap által közzétett listán szerepelt Kasha neve is.

Hans Thoolen beszédében méltatta Kasha kivételes bátorságát, aki a halálos fenyegetettség ellenére folytatja küzdelmét a homofóbia ellen. Talán nem véletlen, hogy a díj odaítéléséről a zsűri három hónappal David Kato brutális meggyilkolása után döntött. Az elismerés határozott üzenet minden elnyomó rendszer számára, melyek lábbal tiporják a szexuális kisebbségek jogait. Ugandában a brit gyarmatosítóktól örökölt jogrendszerben börtön jár a homoszexuális cselekményekért, egy amerikai vallási szekta lobbizása eredményeként azonban ennek további szigorításáról tárgyal több hónapja a parlament. A magukat kereszténynek tartó vallási csoport tagjai a halálbüntetést tartanák megfelelő szankciónak.

Kasha számos nyilvános fórumon felszólalt, és televíziós szereplése is hozott pozitív reakciókat. A díjátadót követő beszélgetésen több sikerről is beszámolt az állandó megaláztatás mellett. Mint mondta, a homofóbia részben tudatlanságból, részben vallási és politikai szereplők gyűlöletkeltéséből fakad. Véleménye szerint egyetlen kérdést kell tisztázni ahhoz, hogy eldönthessük, az LMBT-jogok emberi jogok-e. Embereknek tekintjük-e a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű egyéneket? Ha a válasz igen, akkor ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint bárki mást, beleértve a védelmet a diszkriminációval szemben. Navanethem Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is több fórumon hangsúlyozta, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt diszkrimináció tilalma minden emberre vonatkozik, és így a szexuális kisebbségekre is. A közönséget erre most helyettese, Kyung-wha Kang emlékeztette, akitől az elismerő szavakat követően Kasha átvehette a díjat. Hans Thoolen viccesebb formában közelítette meg a homoszexualitás és a homofóbia kérdését, miszerint több száz fajnál ismert a homoszexualitás jelensége, de csak egy fajnál figyelhető meg homofóbia.

A díj átadásakor a tapsvihar már nem a hátsó sorokból indult, hanem szinte egyszerre állt fel a közönség, és szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a Martin Ennals-díj legújabb birtokosát, a szexuális kisebbségek jogaiért küzdő ugandai aktivistát.

Az Amnesty International első, húsz éve elhunyt főtitkáráról elnevezett díjat a világ tíz vezető emberi jogi szervezete ítéli oda, köztük az Amnesty International, a Human Rights Watch, az International Federation for Human Rights, a World Organization Against Torture és az International Commission of Jurists.

További információ: www.martinennalsaward.org

fotó: martinennalsaward.org

Baksy Péter