Egy nemet váltott, vidéki gyógyszerésznek az emberi méltóságára hivatkozva sikerült elérnie, hogy engedélyében ne szerepeljen eredeti (férfi) neve. Az ügy jól tükrözi azt a bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amely a nemüket megváltoztató személyek helyzetét jellemzi a szabályozatlan hazai jogi környezet miatt. A gyógyszerészt az eljárásban a Háttér Társaság jogsegélyszolgálata képviselte.

Az ügy főszereplője egy – természetesen anonimitását megőrző – harmincas éveiben lévő gyógyszerész. Az illető férfinek született, gyógyszerész végzettséget szerzett, majd egy vidéki városban gyógyszertárat nyitott. Az ehhez szükséges engedélyt be is szerezte. Időközben azonban nemet és nevet váltott, ma már nőként éli életét – tudtuk meg az ügyben a hölgyet képviselő Háttér Társaság a Melegekért jogsegélyszolgálatának munkatársától, Dombos Tamástól. A nem- és névváltás kapcsán középiskolai bizonyítványának cseréje nem okozott problémát, azonban az egyetemi diplomájának cseréje már nem ment zökkenőmentesen, de végül ez is megoldódott, a kar dékánjának közbenjárására (a hazai gyakorlatban semmi sem kötelezi az egyetemeket új névre kiállított, új diploma kiadására).

Amikor azonban a gyógyszertár-működtetési engedélyét módosíttatta volna, a hatóság – az Országos Tisztifőorvosi Hivatal – 2011. május 31-i határozata értelmében csak olyan engedélyt adott ki, amelyen mind korábbi, mind új neve (és ezáltal neme) szerepelt volna, illetve a dokumentum csak a korábban kiadott (korábbi nevére szóló) engedélyező határozattal együtt lett volna érvényes. Tehát minden alkalommal, amikor az engedélyt be kellett volna mutatnia, fel kellett volna fednie, hogy hivatalosan nemet váltott, vagyis transzszexuális.

A Jogsegélyszolgálat segítségével a döntést megfellebbezte, és kérte a hatóságot, hogy olyan egységes szerkezetbe foglalt engedélyt adjanak ki neki, amelyből nem derül ki, hogy transzszexuális. A Háttér Társaság a Melegekért jogsegélyszolgálata segítségével beadott fellebbezésben azzal érveltek, hogy az állam nem kötelezheti az érintettet arra, hogy nemi identitását felfedje, ez mind az emberi méltóság alapelvét, mind az információs önrendelkezési jogot sérti. Az indoklás szerint a Határozat „nemi identitás alapját történő közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg”, és a Határozat felhasználása során nagyobb eséllyel válhat a fellebbező hátrányos megkülönböztetés áldozatává.

A beadvány utalt a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságának egy transzszexuális személyt érintő döntésére, a Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság (28957/95) (2002) döntésre, amelyben a bíróság kimondta, hogy „Az [emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló] Egyezmény legalapvetőbb lényege az emberi méltóság és szabadság tiszteletben tartása. Különösen az Egyezmény 8. cikke alapján – amely alatt a személyes autonómia a garanciák értelmezését alátámasztó lényeges alapelv – védelmet élvez minden egyén személyes szférája, ideértve mindenkinek azt a jogát, hogy meghatározza saját identitásának részleteit.”. A Goodwin-ügyben a strasbourg-i bíróság az emberi méltóság megsértése miatt a fenti egyezmény magánélet védelmét kimondó 8. cikke alapján elmarasztalta a részes államot, kimondva, hogy a transzszexualitás az egyén legbelsőbb személyes szférájába tartozik, és az emberi méltóság szerves részét képezi.

A fellebbezés hivatkozik még Alkotmány 54. § (1) bekezdésére is, mely kimondja, hogy „minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz”, a 70/A. § (1) bekezdésre, mely biztosítja a Magyar Köztársaság területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés szerinti különbségtétel nélkül, valamint a 70/A. § (2) bekezdésre, mely pedig kimondja, hogy „Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”

A fellebbezés hivatkozik még az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényre, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényre, is, mely utóbbinak 2. § (2) bekezdése alapján különleges adatnak minősül az egészségi állapotra és a szexuális életre vonatkozó adat, azaz a transzszexualitásra vagy a nemváltás tényére vonatkozó minden adat.

A fellebbezés kitér arra is, hogy „a hatályos magyar jogszabályok a nemváltáshoz kapcsolódó adatvédelmi kérdésekre külön nem térnek ki, e tárgyban számos nemzetközi ajánlás is született.” Ilyen például az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa által 2009. július 29-én Az emberi jogok és a nemi identitás címen közzétett jelentés 3. ajánlása, mely szerint: „Gyors és átlátható eljárásokat kell kialakítani a születési bizonyítványokon, személyazonosító iratokon, útleveleken, iskolai bizonyítványokon és más hasonló dokumentumokon szereplő név megváltoztatására.” A 2007 márciusában elfogadott Yogyakarta alapelvek a nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazásáról a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban című dokumentum 6. alapelve szerint pedig „A magánélethez való jog magában foglalja azon döntés jogát, hogy az egyén megosztja-e másokkal a szexuális irányultságára vagy nemi identitására vonatkozó információkat”, illetve „Az államok minden személy számára biztosítják azt a jogot, hogy megválassza, mikor, kivel és hogyan osztja meg a saját szexuális irányultságára vagy nemi identitására vonatkozó információkat; és mindenkit megvédenek attól, hogy mások ilyen jellegű információkat önkényesen vagy a személy akarata ellenére nyilvánosságra hozzanak vagy ezzel fenyegetőzzenek.”

A fellebbezésnek – másodfokon – az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal végül, még augusztusban helyt adott: „A Hivatal másodfokú eljárása során megállapította, hogy az Ügyfél fellebbezése megalapozott a tekintetben, hogy az elsőfokú módosító határozat, valamint a módosított határozat is tartalmazza az Ügyfél névváltozás előtti nevét, s ezáltal sérült az emberi méltósághoz fűződő joga, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint döntöttem. Az OTH-nak az új eljárása lefolytatása során figyelemmel kell lennie az Ügyfél fent említett alapvető jogaira és egy olyan egységes szerkezetbe foglalt személyi gyógyszertár működtetési jogot engedélyező határozatot szükséges kiállítania a számára, amelyben – a kérelemnek megfelelően – már nem kerül feltüntetésre az Ügyfél névváltozás előtti neve.” – olvasható az indoklásban. A döntés értelmében kötelezték a Tisztifőorvosi Hivatalt, hogy állítsa ki ennek megfelelően az okmányt, s a nemet váltott gyógyszerész szeptember végére meg is kapta új engedélyét.

Az ügy jól tükrözi azt a bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amely a nemüket megváltoztató személyek helyzetét jellemzi a szabályozatlan hazai jogi környezet miatt – fogalmazott Dombos Tamás. Más országokban a nemváltás folyamatáról külön jogszabály rendelkezik, és ez többek között tisztázza, hogy milyen adatvédelmi elveket kell egy ilyen esetben a hatóságoknak, munkáltatóknak, szolgáltatóknak követniük. Magyarországon hasonló jogszabály egyszerűen nem létezik. Mindössze egy 1982-es törvényerejű rendeletben szerepel egyetlen mondat arról, hogy az adatok változása esetén anyakönyvezni kell a gyermek nemének megváltozását.

Van egy évek alatt kialakult ügymenet. Ha valaki hivatalos nemet (és nevet) akar változtatni, akkor azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Anyakönyvi Osztályán kell bejelenteni, az ehhez szükséges szakorvosi véleményekkel együtt. Az irat ezután a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségpolitikai Főosztályára kerül. Ők döntenek a kérdésben, és döntésük értelmében ismét a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium állítja ki a szükséges dokumentumokat. Az új anyakönyvi kivonat így már csak az új nevet és nemet tartalmazza. Ez szükséges ahhoz, hogy az összes többi iratot (személyi igazolvány, lakcímkártya, forgalmi, bizonyítványok stb.) le lehessen cserélni.

Mindez a gyakorlat azonban mondhatni a szokásjog alapján működik így, igaz, meglepően jól (a nem szabályozott magyar gyakorlat kifejezetten liberálisnak mondható nemzetközi összehasonlításban). Még 2009-ben, az akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elkezdett ugyan foglalkozni a kérdéssel, létre is jött egy bizottság az érintett tárcák és civilek részvételével, ám a folyamat elakadt. Így konkrét tervezet sem született. Az újkormánytól pedig nem igen várható kezdeményezés – legalábbis az sejthető abból, hogy meglehetősen csöndben vannak LMBT ügyekben – és talán jól is van ez így, mert különben még az is elképzelhető lenne, hogy megváltoztatnák a jelenlegi, megengedő környezetet.

összeállította: Hanzli Péter