Híroldaluk is beszámolt róla, hogy benyújtották az Országgyűlésnek az új családvédelmi törvényt, mely ellen tiltakozott a Magyar LMBT Szövetség is. Megkezdődött a törvényjavaslat és az ahhoz benyújtott módosítók tárgyalása, s azt tegnap az illetékes parlamenti bizottság jóvá is hagyta.

A Magyar LMBT Szövetség álláspontjának lényege, hogy az elfogadása esetén komoly jogbizonytalanságot okozó törvényjavaslat a családok támogatásának címszava alatt valójában egy konzervatív, kirekesztő világnézetet kíván a társadalomra erőltetni. „A mindenfajta társadalmi vita nélkül, néhány képviselő által beterjesztett, átgondolatlan, a jogrendből innen-onnan összeollózott, a részletszabályokat más törvényekre hagyó, az Alaptörvény és a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek ellentmondó törvényjavaslat elfogadása súlyos jogbizonytalansággal járna, ezért annak jelenlegi formában történő elfogadását nem támogatjuk.” – szól az állásfoglalás.

A szövetség kifogásolja a társadalmi vita elmaradását, s a törvényjavaslat által használt családfogalom kirekesztő jellegét, mely magyar családok százezreit zárna ki a család hivatalos meghatározásából. „E törvény alkalmazásában a család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága, vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családbafogadó gyámság. (…) Egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.” A törvényjavaslat tehát nem tekinti családnak az akár évtizedekig együtt élő, de házasságot kötni nem kívánó különnemű párokat (élettársakat); mint ahogy kizárja a család fogalmából a házassághoz nagyon hasonló családjogi intézmény, a bejegyzett élettársi kapcsolat formájában együtt élő azonos nemű párokat is. A törvényjavaslat meghatározásból ugyanakkor nem derül ki egyértelműen, családnak tekintené-e a jogalkotó azon életközösségeket, amelyekben élettársak vagy bejegyzett élettársak nevelik együtt közösen az egyik fél vérszerinti vagy örökbefogadott gyermekét.

A javaslat másik aggályosnak mondható pontja, hogy a „jelen törvényben foglalt célok és a gyermekek védelme érdekében a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani. Az állam ösztönzi a család és a gyermeknevelés értékét közvetítő műsorok, médiatartalmak bemutatását.”

A záró rendelkezésekből az is kiderül: a „Javaslat nem értéksemleges módon kívánja meghatározni a család intézményével kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket, hanem egyértelműen állást foglal a család, a házasság és a gyermekvállalás, mint követendő és védendő társadalmi, nemzeti érték fontossága mellett.”

Az első parlamenti tárgyalási napon meglehetősen homofób kijelentéseket is tartalmazó beszédek is elhangoztak, kormánypárti képviselők szájából (ezekből később közlünk válogatást).

A törvényjavaslat december 9-i, pénteki általános tárgyalásán ellenzéki képviselők is felszólaltak. A társadalmi vita hiányáról, Szájer József véleményéről és a nem vérszerinti kapcsolatok elismeréséről beszélt az egyik szocialista vezérszónok, Kiss Péter (MSZP), na meg arról is, hogy a vitát úgy kell lefolytatni, olyan időpontban, hogy azt a közvélemény nem tudja követni. Megfogalmazása szerint a törvény legnagyobb hibája, hogy a családok sokféleségét, ezt a magyar valóságot nem tekinti kiindulópontnak, s megkívánja fogalmazni, hogy mely családformák a támogatandók. Azt is kifogásolta, hogy a javaslat elfogadására december 23-án kerülne sor, kilenc nappal hatályba lépése előtt. Kiemelte: a törvény diszkriminatív, mert kizárná a család fogalmából a régóta együtt élő, de házasságot kötni nem kívánó különnemű párokat is, és a házassághoz sok mindenben hasonló, bejegyzett élettársi kapcsolatban élő azonos nemű párokat is. Utalt arra is, hogy rendezetlen lenne az olyan családok helyzete is, amelyben élettársak vagy bejegyzett élettársak egyikük vérszerinti gyermekét nevelik közösen (gyakorlatilag átvéve a Magyar LMBT Szövetség érvelését).

A társadalmi vita hiányáról, a családformák hierarchizálásáról és a kirekesztésről beszélt Ertsey Katalin (LMP). Szerinte a támogatottság alapján kis pontként jellemzett KDNP „kissé életidegenségről tesz tanúbizonyságot”, a törvény a görcsös hatalmi akaratot képviseli, ám az élet túl fog rajta lépni. Elmondta: egyelőre nem látja, hogy a javaslat nem fog majd különbséget tenni a családok között, valamint a törvény nem tesz semmit a nők és férfiak egyenlőségének kimondása terén sem. Beszámolt arról, hogy az előző félévben vett részt egy család-témájú brüsszeli konferencián, mely rendkívül tanulságos volt, s sajnos Magyarország nem is vett rajta részt magas szinten - pedig akkor még Magyarország volt az EU elnöke. A magyar kormány a törvény alapján szerinte nem követi azt az európai gyakorlatot, hogy a közpolitikát a valósághoz igazítsák. A törvény sokat foglalkozik azzal, ami diszkriminál, ám szinte semmit nem mond az igazán fontos témákról. Hol maradtak el az egyeztetések? Hol a társadalmi vita egy olyan témáról, mely a társadalom alapja? - fogalmazott. A törvényben szereplő családdefiníciót nem tekinti elfogadhatónak, hiszen az megtagadja a családként való elismerést az élettársaktól, s a meddő kapcsolatoktól is. A javaslat szerinte méltánytalanságot követ el az élettársi kapcsolatban élő százezrekkel szemben és a magyar állam által elismert bejegyzett élettársi kapcsolatban élőkel szemben is. A médiaszolgáltatókra vonatkozó gumiszabályokat is nevetségesnek nevezte. Beszéde végén úgy fogalmazott: a törvény kirekesztő szelleme összeegyeztethetetlen a befogadó kersztény meggyőződéssel is. Későbbi beszédében kikérte magának Harrach Péter azon megjegyzését, mely az álláspontját ultraliberálisnak nevezte.

A meleg párokról, mint családról, az együttműködési és tartási kötelezettség problémás voltáról is beszélt Szabó Tímea (LMP). A jobbikos Sneider Tamás felszólalására reagálva kifejezte, hogy az LMP, határozottan elutasítja a különféle családformák hierarchizálását, ám a jobbikos képviselő azon felvetését is, hogy roma és nem roma családok között is tegyenek különbséget. Az egyik legfontosabb kérdésnek a család definiálását nevezte, és hosszabb történeti kontextusban mutatta be a kérdés tudományos megítélését (kitérve a többnejűségre, a hellenisztikus Egyiptomra és a bibliai Jákobra is). A beterjesztők családfelfogását ugyanakkor legszívesebben „unortodox” történelemszemléletnek nevezte volna. Statisztikai adatokra támaszkodva beszélt az élettársi kapcsolatok számának növekedéséről, valamint az élettársi kapcsolat és a házasság intézményének elmúlt évtizedekben történt közelítéséről. Kiemelte azon európai uniós határozatot, mely szerint az azonos nemű párokat a család fogalma alá kell vonni. „Mesterséges és súlyosan diszkriminatív fenntartani azt az álláspontot, hogy a családi élet fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatot” – fogalmazott. Hivatkozott ez ügyben a magyar Alkotmánybíróság 14/1995. és 154/2008-as határozatára is. Szabó Tímea szerint a beterjesztő törvényalkotási eszközzel kívánja a valóságot a maga képére formálni, ám ezt már az előző rendszernek sem sikerült.

A szocialista Lendvai Ildikó arról beszélt, hogy nem a létező családok számára kínálnak védelmet, hanem alkalmazkodást várnak el minden családtól a törvényalkotók normáihoz. Emlékeztetett arra, hogy a család fogalma jelentősen átalakult a múltban. Pártja azonban - a kirekesztő javaslattal ellentétben - minden embernek és minden párnak elismeri a jogát a boldogságra. Kifogásolta, hogy a javaslat a házasságot kívánja megkülönböztetett figyelemben részesíteni, míg számos család nem házasságon alapul, vagy ott vannak például a szándékuktól függetlenül gyermek nélküli párok is. Megemlítette azt az abszurdumot is, hogy jelen törvényben (is) kívánják rögzíteni az adókedvezményeket, mely a házaspárokat illetné meg. Későbbi felszólalásában említette, hogy a kormányárti képviselők az extremitás hangúlyozásával arra uraltak, hogy az MSZP képviselői csak a regisztrált élettársi kapcsolatot védik a törvénnyel szemben. Megerősítette: ők vállalják ezt a vitát, de messze nem csak erről van szó, hanem a további családformák védelméről is.

Mindezek értelmében az ellenzéki képviselők több, összesen 17 módosítót is benyújtottak, a Magyar LMBT Szövetség állásfoglalásával összhangban (mindezeket most helyhiány miatt nem közöljük tételesen). Szó van bennük a családformák sokszínűségéről, a családfogalom szélesebb értelmezéséről (bele értve az élettársi és a bejegyezett élettársi kapcsolatot is), a vérszerinti és tényleges gyermek kérdését, hat módosító pedig név szerint a bejegyezett élettársi kapcsolatot említi. Persze erősen kérdés, hogy lehet-e bármilyen pozitív sorsa az ellenzéki módosító indítványoknak…

Hétfőn folytatták a törvény részletes vitáját három bizottságban, köztük az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságban, valamint az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban. A tárgyaláson sajnos érdemi vita semmiről nem zajlott, a jelenlévő képviselők végigszavazták a módosítókat – tudtuk meg a hallgatóként jelen lévő Dombos Tamástól, a Magyar LMBT Szövetség szakértőjétől. Ellenzéki képviselők az ülésen sajnos alig vettek részt, az Emberi jogi bizottságban például az elején csak jobbikos képviselők voltak ott. A kereszténydemokrata beterjesztők (Harrach Péter, Michl József, Dr. Tarnai Richárd és Bagdy Gábor) közül egyik sem jelent meg a bizottsági vitákon, és kormányálláspont sem volt, csak a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) tárcaálláspontja.

A bizottsági ülésen két olyan kormánypárti módosítót is megszavaztak (a tárca támogatásával), ami LMBT szempontból kifejezetten aggályos. Az egyik szerint a törvény családfogalma nem csak erre a jogszabályra, hanem az egész jogrendre kiterjedne, a másik az öröklési szabályokból gyakorlatilag kizárná a bejegyzett élettársakat.

Mint azt tudni lehet: e pontok miatt húzódott eddig a törvény benyújtása, ugyanis a NEFMI és a KIM (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) e téren nem tudtak megegyezni, és a KIM nem akarta ezeket a módosítókat. A tárca képviselője a meghallgatáson jelezte, hogy ez nem Kormány-, hanem tárcaálláspont.

Összeállította: Hanzli Péter