Egy kis alsó-ausztriai falu is képes felforgatni az állóvizet az osztrák katolikus egyházban. Gerhard Swierzek lengyel származású plébánost nemcsak a sajtó, elöljárói sem találják. Egyesek szerint szülőhazájába menekülhetett (legújabb információk szerint „betegállományban“ van). A plébános korábban elítélően nyilatkozott arról a fiatalemberről, akit a stützenhofeni hívek elsöprő többséggel választottak az egyházközség irányító testületébe.

A katolikus pap szerint azonban már jelölni sem lett volna szabad a férfit, mert az köztudottan bejegyzett élettársi kapcsolatban él. Nem a jelölt homoszexualitása volt tehát az elsődleges bűn, hanem annak felvállalása. Ilyesmiről mintha már hallottunk volna.

Az dobja az első követ…

A plébános kirekesztő magatartásával a bírálatok össztűzébe került, és végül ugyanaz a sors várt rá, mint már több képmutató papra Ausztriában. A kődobálás előtt nem gondolta át kellőképpen, hogy ő maga mennyire bűntelen. Napvilágra kerültek ugyanis olyan információk, miszerint saját szavaival élve „bűnös viszonyt“ folytatott korábban, igaz, ő egy hölgy társaságát választotta. Az általa oly sokra tartott egyházi tanítások szerint azonban katolikus papok számára ez kevéssé megengedett.

Már nemcsak titokban szabad?

A plébános kezdettől tiltakozott az egyházközségi tanácsba választott 26 éves Florian Stangl (a második képen) kinevezése ellen, és már-már úgy tűnt szavai meghallgatásra találnak. Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek külföldön értesült az esetről, és először maga is elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy meleg párkapcsolatban élő fiatalember kerüljön a tanácsba. Hazatérése után hivatalában mégis fogadta a falujában nagy népszerűségnek örvendő férfit és élettársát. A találkozót követően az érsek sokakat megdöbbentett nyilatkozatával, melyben a két fiatalember egymás iránt tanúsított szeretetéről és Florian Stangl elhivatottságáról beszélt. Az érsek ezúttal tehát a híveknek és nem a falu kirekesztő lelkipásztorának adott igazat, mire a plébános jelezte távozási szándékát az egyházközségből. Külön nehezményezte, hogy az érsek az ő meghallgatása nélkül döntött.

Az újabb információk hátterében a plébános örülhet, hogy ez a meghallgatás elmaradt, ahol még bőven ecsetelhette volna a bűnös életmód következményeit, és hogy ő csupán tiszteletben kívánja tartani az isteni és egyházi törvényeket. Számára ebbe nyilván az is belefér, hogy önuralmát elveszítve megfenyegetette az esetről beszámoló újságírók egyikét.

Az érsek csatlakozott a vallási engedetlenséghez?

Az ügy széles nyilvánosságot kapott mind az osztrák, mind a nemzetközi sajtóban. A 'Mi vagyunk az egyház' osztrák reformmozgalom több nyilatkozatában is leszögezte, hogy elítéli az egyházon belüli diszkriminációt, és nézeteik szerint a megélt homoszexualitás sem lehet akadály egyházi tisztség betöltésére. (Az eltitkolt homoszexualitás sohasem volt az.) A tavaly vallási engedetlenséget fogadó 'Plébánosok Kezdeményezése' (pfarrer-initiative.at) is nyílt levélben hívta fel Ausztria vallási vezetőjének figyelmét arra, hogy miközben ő a mozgalomtól az „engedetlenség“ szó visszavonását kéri, döntésében saját maga is élt vele, hiszen az egyházi szabályok helyett lelkiismeretére hallgatott. Ideje lenne a terminológiai vita és mások megbélyegzése helyett a tartalomra figyelni, és az emberek által alkotott törvényeket nem Isten parancsaként értékelni, főleg amikor azok a felebaráti szeretettel köszönőviszonyban sincsenek.

fotók: relevant.at; kurier.at

Baksy Péter