Heteroszexualitás, Biszexualitás, Omniszexualitás. Hogy nem ismered ezt az utóbbi meghatározást? Valószínűleg nem vagy egyedül vele, ugyanis ezt kifejezetten egy sci-fi sorozathoz kreálták, és annyit jelent, hogy a főszereplő férfi nem korlátozza nemi partnereit az egyszerű földi emberekre, legyen az akár férfi, vagy nő, hanem merész kalandozásokra indul mindenféle idegen (persze humanoid) létformával.

A történet majdnem ötven éve kezdődött a Doktorral. Ugyanis 1963-ban jelent meg először a Doctor Who (Ki vagy doki?) sorozat a BBC-n és azóta is szinte töretlen a sikere. A briteknél ikonikus figurává nőtte ki magát akár a mindig változó doktor maga (ezt a „teljes regeneráció” ügyes bevezetésével érték el), mind az „űrjárműve”, a TARDIS is. Ez utóbbi kinézetre olyan, mint egy ’50-es évekbeli brit rendőrségi fülke; de természetesen itt is igaz az, hogy nem minden az, aminek látszik, ugyanis belülről sokkal tágasabb és egy időn- és téren keresztül utazni tudó űrhajót rejt.

1989-ben a sorozatot aztán mégis levették a műsorról és egész addig csipkerózsika álmát aludta, míg Russel T. Davis (a Queer as Folk [Fiúk a klubból] megalkotója) és Julie Gardner produceri és írói segédletével 2005-ben újra hódító útjára indulhatott. Innentől kezdve létezett a klasszikus sorozat és a 2005-ös felújítása.

Természetesen Russel nem hagyta érintetlenül a megszokott sémákat, ami úgy nézett ki, hogy a Doktor találkozik az évad elején egy csinos hölggyel, akivel hajmeresztő kalandokat él át és a köztes időben szép plátóian elutazgatnak a TARDIS-on; ugyanis egészen az 1996-os tévéfilmig még egy csók sem csattanhatott el az utazótárs és a Doktor között. Ám alighogy megkezdődött az új sorozat, máris kapkodhattuk a fejünket, ugyanis nem elég, hogy az évad végére egy férfi is csatlakozott az időutazókhoz, de ráadásul a csókokat sem mérték már olyan szűkmarkúan, sem olyan hagyományosan, mint a klasszikus sorozatban. Az új társ pedig nem volt más, mint Jack Harkness kapitány.

Sci-fi felnőtteknek

Az újjászületett sorozat farvizén két un. spin-off (sorozat mellékág) is feltűnt, mindkettő más korcsoportot megcélozva. Míg a The Sarah Jane Adventures (Sarah Jane kalandjai) kifejezetten a gyerekközönségnek készült és két régi ismerős, Sarah Jane (a harmadik és a negyedik doktor útitársa), valamint K-9, a robotkutya a főszereplője, a Torchwood már merészebb vizekre evez, és a felnőtteknek szolgál „földöntúli” mesékkel.

Az a Jack Harkness kapitány (John Barrowman), akivel a Doktor és Rose a német bombák sújtotta második világháborús Londonban találkozik először korántsem olyan ember, akire nyugodt szívvel bíznánk a világ megmentését. Az 51. századból származó Idő Ügynök volt már sok minden, csak tisztességes ember nem, és most sem akar mást, csak kizsarolni mindent a két jövevényből, ami hasznos lehet számára. Ám a Doktor nem hiába a Doktor, egy Idő Úr, fajtájának utolsó képviselője, aki vele találkozik, annak nyomot hagy az életében. Ez alól a kapitány sem kivétel. Mielőtt útjaik újra elválnának, Jackből többször is hős lesz, majd meghal, és újra feltámad, hogy aztán majdhogynem örök életre kárhoztasson.

Önálló sorozatként a Torchwood 2006-ban indult Angliában, nálunk azonban csak egy hónapja kezdték el bemutatni az AXN Sci-fi csatornán Torchwood – Űrlényvadászok címmel, viszont érdekes módon már jóval előbb kiadták DVD-n Torchwood - Az idegenvadászok címmel. (Ez utóbbi kiadást senkinek nem ajánlom: minősíthetetlen fordítás, szinkron és dizájn.)

A televíziós megjelenéssel párhuzamosan több rádiójáték is készült, az egyik például a CERN Nagy Hadronütköztetőjének átadása alkalmából, valamint tizenöt könyvet is kiadtak, amelynek első része már nálunk is kapható Esős napok Cardiffban címmel.

A cím a Doctor Who anagrammája, és egy intézetet fémjelez, amelyet ironikus módon Viktória királynő azért alapított, hogy megvédje a Földet az idegen fenyegetéstől, és figyelje a Doktor visszatértét. Jack a cardiff-beli Torchwood 3-nak lesz aztán a vezetője, aki aztán megpróbálja finomítani az intézet irányvonalát.

A sorozatban több szerelmi szál is megjelenik, és a főszereplők mindegyike (!) tesz kitérőt a saját neménél is. A történetek többnyire a Jack és Ianto, valamint a Jack és Gwen közötti szálra fókuszálnak, amely közül az utóbbi olyan macska-egér játék, ugyanis Gwennek vőlegénye van, aki később a főszereplők számának erőteljes csökkenésével (ez egy Russel T. Davis sorozat, itt a főszereplők is meghalhatnak!) maga is jelentős karakterré lép elő.

A kapitány az első nyíltan nem heteroszexuális karakter a Doctor Who univerzumban, aki eléggé szexuális lény is, ahogy lépten-nyomon flörtöl nőkkel, férfiakkal, idegen lényekkel és heves viszonyt tart fent az egyik beosztottjával, miközben a másikra is kacsingat. A második évadban egy régi partnere (a szó minden értelmében) is előkerül, akit James Marsters (a Buffy, a vámpírok réme című sorozat Spike-ja) személyesít meg. A rész címe Kiss, kiss, bang, bang, amely jól jellemzi az egész sorozatot: csókok, lövések, csókok…

Aki szereti a tudományos-fantasztikus történeteket és kíváncsi egy jóképű férfi hihetetlen mosolyára, annak kihagyhatatlan.

fotók: blogs.popzara.com; fanpop.com

Deadflowers

Kspcsoldó cikkeink:

Vagyok, aki vagyok. Így fogadj el

A fiúk visszatértek